2019. november 2., szombat

Harmati Gyöngyi: Ellopott emlékek!

saját fotóm: temetőben...(H.Gy.)



Halottak napján ünneplő ruhát öltenek a temetőkertek,
mindenütt virágok, gyertyák, koszorúk, mécsesek.

Magamban állok a jéghideg, néma márvány előtt,
könnyek árja messzire elkerüli szemeimet.

Az emberek suta vigaszként azt mondják,
emlékezz vissza a boldogító szép emlékekre.

Fontolgatom: milyen igaz...jó tanács,
de mi van, ha nincsenek szép emlékeink?

Nem mindenkinek adatik békés, boldog,
felhőtlen, szeretettel teljes gyermekkor.

E rideg tényt el kell fogadni, mivel,
ezen változtatni már soha nem lehet.

Az évek lassan, de könyörtelenül elfolynak,
a rossz emlékek szép lassan megkopnak.

Útközben lelkem nehéz terhe semmivé foszlott,
lehet a temetőkertben emlék-tolvajok "jártak"?

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Kaposvár, 2019.11.02.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/296768

Az alábbi linken további verseim olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése