Harmati Gyöngyi: Az nem lehet....

 

                                                         saját fotóm: Repcemező...(H.Gy.)

Olykor-olykor álmatlan éjszakákon,
Nyugtalan nappalok végtelen során
Azon tűnődöm ki vagyok én, honnan
Jöttem, merre tartok, mifelé vándorlok?
Van-e bármilyen értelme létezésemnek?
Az nem lehet, azt nem hiszem, hogy
Csupán a véletlen vagy az ősrobbanás,
a "Nagy Bumm" céltalanul felbukkanó, 

Nyomtalanul eltűnő semmitmondó terméke lennék.

A válaszokat kutatva éjszaka a csillaghímes
Égboltot faggattam, nappal kérdeztem
A vidáman fodrozódó felhőket a violaszín égen,
Az ezerszínben pompázó, illatozó virágokat a
Zöldellő mezőkön, a sudáran magasodó fákat, 

Az aprócska bogarakat, a zümmögő méhikéket,
Az égen sebesen szárnyaló madarakat.

Hiába firtattam  előbb szépen, csendesen
Miértjeimre a válaszokat, aztán már később 

Türelmetlenül kiabálva ők feleletre sem méltatva
Tették elrendelt dolgukat rám ügyet sem vetve

Szavak nélkül hangtalan mégis megtanították
A legnagyobb leckét, amit csak ember kaphat,
Ha nyitott szívvel-lélekkel keresem-kutatom
Mindezek Ősokát akkor a látható világ csendes
Csodái elvezetnek mindenek Teremtőjéhez, Ő
az egyetlen Ki nyugtalan szívem minden 

kérdésére tudja a megnyugtató választ.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/328384

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM