Ma van a hála világnapja. 1965-ben a Hawaii szigetén tartott ENSZ találkozón fogalmazták meg, hogy az emberiségnek, s benne az egyes embernek végre el kellene jutnia arra, hogy értékelje, megbecsülje és hálás legyen mindazért a számtalan jóért, amiben része van, ami körülveszi. A hála világnapja egyben a béke nemzetközi napja is!
Belegondolva, igazán elszomorító, hogy mindezt, mintegy deklarálni kellett, hiszen a hála a legelemibb érzés és magatartás kellene, hogy legyen, merthogy a szeretet első megnyilvánulása. Vagyis, ahol hiányzik a hála, ott hiányzik a szeretet is.
Tökéletesen fogalmazza meg ezt a portugál közmondás: "A hálátlanság a szeretet síremléke."
Napjainkra a fogyasztói társadalom jellegzetes "hitvallásává" vált, a "mert megérdemlem" attitűd, s ha megérdemlem, akkor nekem jár, nem tartozom sem hálával, sem köszönettel senkinek. Járnak a Föld javai éppúgy, mint a mindennapi, többszöri, bőséges élelem, jár a hely a buszon, jár a másik ember figyelme, jár a napfény stb.
Egy indián törzsfőnök a következő, megszívlelendő gondolatokkal intette törzsét:
"Mikor reggel felkelsz, adj hálát a fényért, az életért és az erőért! Köszönd meg az ételt és az élet örömeit! Ha nincs okod hálát adni, a hibát magadban keresd!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése