Harmati Gyöngyi: Félember...

Egyik szemem könnyben fürdik
Másik szemem nevetve néz a holnap elé.
Egyik kezem szelíden simogat
Másik kezem kést markolva megsebez.

Egyik lábam sietve vinne a célig
Másik lábam hátrahúzva gúzsba köt.

Egyik felem törekszik a szépre, s jóra
Másik felem tönkreteszi minden igyekvésem.

Lényem egyik része bátor oroszlánként harcol
Lényem másik része gyáva nyúlként meglapul.
Szívem egyik fele, ó mily felszabadító szereti az embereket
Szívem másik fele, ó mily szörnyű gyűlöli az embereket.

Testem porba vágyik, nem remél már semmit
Lelkem az égbe vágyik, idegen már néki a földi világ.
Unom már a harcot féktelen önmagammal
Unom már a harcot a büszke, romlott nagyvilággal.

Belefáradtam már a sok-sok megalkuvásba.

Mostantól csendesen várom már az isteni békességet,
mely hófehér angyalszárnyakon suhan át a felemás 
mindenségen, elsimítva minden egyenetlenséget.

Mert tudom én, hogy a jobbik rész győzedelmeskedik
CSAK ADDIG TARTS KI GYENGE SZÍVEM!

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/336708
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM