Az életben úgy gondoljuk, hogy a legtöbb problémát az okozza, hogy azt hisszük tudjuk mi az igazság... pedig csak egy-egy szeletkéje villan fel előttünk, az is csak töredékesen!!!
Egyszer egy rádzsa fia megkérdezte nagy tudású édesapját:
– Apám, mi a valóság?
Az apja kivitte a fiút a nyüzsgő piactérre, és elrendelte, vezessenek elé egy elefántot, és hat vak embert.
Akkor megparancsolta a vakoknak, hogy tapintsák meg az elefántot, és mondják meg, milyen.
Az első vak az elefánt ormányánál állt, azt tapogatta.
– Felség, az elefánt hosszúkás, kígyóhoz hasonló állat, mely roppant erős, és függőlegesen csüng – felelte.
A második az elefánt oldalára tette a tenyerét.
– Felség, az elefánt hatalmas, erős fal, érdes anyagból.
A harmadik az elefánt agyarát tapintotta meg.
– Felség, az elefánt sima felületű, erős, íves dolog, olyan, mint egy görbe dárda.
A negyedik az elefánt farkába kapaszkodott.
– Felség, az elefánt, vékonyka, s nem túl erős, viszont nagyon mozgékony.
Az ötödik az elefánt lábait simogatta meg.
– Felség, az elefánt erős oszlop, mely szilárdan áll a földön.
A hatodiknak az elefánt fülébe sikerült csimpaszkodnia.
– Felség, az elefánt lapos, széles, és könnyedén lebeg a szélben.
A rádzsa a fiához fordult.
– Látod, fiam? A valóság az „EGÉSZ” elefánt, és mi mindannyian vakok vagyunk rá.
De ha sokan együtt megtaláljuk egyes részeit, és megosztjuk egymással,
mit tudunk róla, talán közelebb kerülhetünk az igazsághoz.
Indiai tanmese
(Forrás: internet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése