Harmati Gyöngyi: Búcsúzik a nyár...

                                                 

                                                      saját fotóm: Kanyarodó út a fák között...
                                                                         (H. Gy.)

Búcsúzik a nyár,
Utoljára még ránk villantván lázrózsákban égő
Homlokát. Sápadt festékkel bemázolt hervadó
Virágok a borongósra változó kéklő égbolt alatt
Nézik, hogy a hosszúlábú gólyák, csivitelő fecskék
Már a vándorútra készen a gyülekezőt fújják.

Búcsúzik a nyár,
A hegyek közé lassacskán pára ereszkedik
Titkos lepelként rejtve el a Mindenséget.
Égi szivárvány hídon morcos szél úrfik,
Makrancos szellő kisasszonyok bújdokolnak
Az öles léptekkel közelítő Ősz uraság elől.

Búcsúzik a nyár,
Gémeskút árválkodik a kies rónán, nincs már
Senki a pusztaságon, ki szomját oltaná vízénél.
Szalmabálák sorakoznak árván a learatott tarlón.
Ringó búzatáblák aranylón hullámzó tengerében
fiúk, s lányok sohasem volt álmokat kergetnek. 

Búcsúzik a nyár,
Hogy esztendő múltával újra visszatérjen,
Van, volt, lesz nyarak kedves emléke, csalfa reménye,
Visszatükröződik a természet aranyló szemében. 
Vágyak ébrednek és múlnak örök körforgásban
Esőcseppek hullanak, mintha még az ég is sírna. 

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/355103
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM