Szomorú tény, hogy a háborúk időnként megzavarják az emberiség történelmét, rengeteg bajt, nyomort zúdítva a hétköznapi emberekre és a népekre is. Nem hagynak mást maguk után, mint szétlőtt házakat, felrobbantott hidakat, kettétört életeket, meggyötört lelkeket, ártatlan árvákat és vigasztalhatatlan özvegyeket. Ezért érthetünk egyet Gárdonyi Gáza szavaival: "Ha a békességet boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk." Nagymamámnak is egy ilyen vészterhes korszakban kellett egyedül megküzdenie 3 kisgyermeke felnevelésével. Ez a kis történet arról szól, hogy milyen hihetetlen módon kapott hozzá segítséget, az isteni gondviselés csodálatos törődését hogyan is tapasztalták meg saját kis életükben. Az a kis falu Somogy-megyében ahol éltek, a II. világháború idején háromszor cserélt gazdát két hét alatt, hol a németek, hol az oroszok próbálták uralmuk alá vonni. Szinte folytonosan dörögtek az ágyuk és az aknavetők is megtették hatásukat, a falu házainak nagy része elpusztult, illetve súlyosan megrongálódott. Ezt az időt a 9, 6 és 3 éves testvérek édesanyjukkal a szomszédos ház pincéjében vészelték át. A rögtönzött óvóhelyen még másik két családdal is osztozkodtak, nem sok élettér jutott senki számára. A bajban mindenki összefogott és csak arra figyelt hogyan is tudnák együtt átvészelni ezeket a nehéz napokat. Miután két hét után minden elcsendesült, a pincelakók kimerészkedtek ideiglenes "otthonukból" és próbáltak túlélni, úgy ahogy akkor lehetett. A helyzet nem sok jóval bíztatott. A félig rommá lőtt pici kis házuk egyetlen szobájának fala leomlott, szomszédok segítettek visszafalazni, hogy télen a fűtés nélküli helyiségben egy kis szalmát leterítve fekvőhelyük lehessen. Abban az időben a megélhetés annyira szűkös volt, hogy még a túléléshez is kevésnek, elégtelennek bizonyult. Éppen ezért volt akkora csoda, hogy az "óvóhelyről" kimerészkedve a félig romba dőlt kis házikó udvarában egy ép egészséges tehén legelészett szép békésen, mintha csak őket várta volna. Ártatlan szemeivel csak bámult a gyerekekre és el nem árulta volna semmiért sem, hogy hogyan is került oda. Azóta már sok évtized eltelt és nem értjük, hogy soha senki nem kereste. Nem hiányzott senkinek egy ilyen értékes kincs abban a nyomorúságos háborús világban, amikor az étel, a finom laktató tej hatalmas értéket képviselt. A gyermekek anyukája, az én Nagymamám minden másnap megfejte a tehenet, túrót és tejfölt készített belőle, amit a 8 kilométerre fekvő városba gyalog elvitt eladni, illetve becserélt ennivalóra vagy használt ruhára, mikor mire volt szükség. A tehén nemcsak táplálta a gyerekeket, hanem a közelben folydogáló patak partján legelészés közben a szinte égig érő fűben hűséges bociszemeivel figyelemmel is kísérte a testvérek egyszerű játszadozását és ugrándozását. Mekkora öröm lehetett ez az óvóhely sivársága és a rettegés napjainak elmúlása után. A kisgyermekek sorában édesanyám volt a középső, akkoriban 6 éves volt. Az Ő túlélésének következménye, hogy élhetek és e sorokat most papírra vethetem és tovább is adhatom. Ha nincs ez az égből küldött ajándék tehén, akkor a 3 kisgyermek talán meg sem éri a háború végét, Apukájuk, az én nagypapám hazatérését a még négy évnyi hadifogságból.
A családi krónika lapjai megőrizték ezt az igaz történetet nekünk, késői leszármazottaknak is. Ha békében élhetünk, becsüljük meg és vigyázzunk rá. Az emberi kapcsolatok igencsak törékenyek,
az önzés világméretekben is ádáz konfliktusokhoz vezethet. Ha az emberek a hatalom szeretete helyett a szeretetet tennék meg hatalomnak, egyszeriben kitörne a világbéke! De jó is lenne.
"Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok." (Fekete István)
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
A teljes évre szóló 52 bátorító, motiváló történet az alábbi linken olvasható:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/02/harmati-gyongyi-remenysugar-motivalo_6.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése