Virágok lélegzésével, kalászok könnyével,
madarak reggeli énekével,
fölszálló füst ezüstfátyolával is
fölemelem Hozzád lelkem szavát,
én Uram, Istenem,
Akinek keze betölt mindeneket
az Ő áldásával.
Akit köszönt a búzavirágok lélegzése,
a föld párája, a pitypalattyok vetése.
Akit illet itt minden dicséret és dicsőség.
Akinek láthatatlan keze
igazgatta a búzaszálat attól kezdve,
hogy kizöldült a mag
a föld meleg szívén.
Aki vigyázott rá,
hogy kősziklára ne hulljon a mag,
hogy az ég madarai ki ne szedjék,
hogy a mezők vad füvei
el ne egyék-igyák előle a nap világát
és az egek harmatát.
Egész esztendőn keresztül
szüntelen magasztal Téged az emberi szív
Kelettől Nyugatig,
naptámadattól napáldoztáig,
mert mikor egyik szögletében aratnak,
a másikban vetnek a földnek,
s egyszerre készítesz magadnak dicséretet
az ekevas nyikorgásából
és a kasza pengéséből,
a magvető verejtékéből,
akitől fogant a föld méhe,
és az anya örömkönnyéből,
amely ráperdült az új kenyérre,
mikor az első karajt szegi
belőle gyermekének.
Szüntelenül magasztaljanak Téged
a föld szépségei és erői
az emberek szívével együtt
a Te örök dicsőségedre!
MÓRA FERENC (1879 - 1934), Szegényparaszti családból származott. Szépprózáját
kitűnő mesélő-készség jellemzi, melyet higgadt humor és világos stílus jellemez.
Leghíresebb műve: A kincskereső kisködmön. Az Aranykoporsó c. regényét
megfilmesítették. Művei több idegen nyelven is olvashatóak.
Régészeti tevékenysége is nagy jelentőségű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése