Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában a vers meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=T_H1qx8oYeM
Nincs háború, csak itt-ott ölik egymást.
De háború volt, s ezt feledni kell.
Az ember, aki elárvult a földön,
megbarátkozik a bűneivel.
Így lesz belőlünk tolvaj és parázna,
így lesz belőlünk féreg és mocsok.
Alszunk, eszünk, tenyészünk, mint az állat,
de nem vagyunk, hiába, boldogok,
mert ránk kiált az Isten, aki él még,
és aki úr bálványaink felett,
mert ránk kiált az igazság, s merészen
farkasszemez velünk a szeretet:
ilyenkor tudjuk, szívbe markolóan
érezzük azt, hogy világunk hamis,
hogy megértünk mi, eleven halottak,
megértünk a nagy kárhozatra is.
Toldalagi Pál, (1914 - 1976), magyar költő. Verseit közölte a Pesti Napló, az Élet,
a Nyugat, a Magyar Csillag, a Vigilia és az Ezüstkor. 1948-tól 1957-ig hallgatásra
kényszerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése