Harmati Gyöngyi: Egy régen látott kiállítás emlékképei.... (Zichy Mihály Múzeum)

Megjelent a Holnap Magazinban:
https://holnapmagazin.hu/cikkek/kultura/919/

         A napokban eljutott hozzám egy meghívó, amiben egy tárlatvezetésre invitálnak.

Régi, úgy 15 évvel ezelőtti emlékképek éledtek fel bennem, amikor is a Somogy megyében található ZALA faluban jártunk, a Zichy Mihály Emlékmúzeumban. A kiállítás különleges hatására a mai napig is jólesően emlékezem. Férjemmel és az Ő szüleivel látogattunk el a Múzeumba egy csoporttal, amit Dr. Reisinger János irodalomtörténész vezetett. Zala falu, Tab mellett fekszik. A Balatontól délre 23 km-re található, kis lélekszámú (238 fő) zsáktelepülés. Fő nevezetessége a Zichy-kúria, ahol a festőművész 1827-ben megszületett. Az Emlékházzal szemben található egy tájvédelmi területté nyilvánított mintegy tízhektáros arborétum, melynek különlegességei  az Afrikából betelepített vasfák. 

Zichy Mihály Emlékmúzeum....

Zichy Mihály kalandos életutat tudhat maga mögött, rengeteget utazott.  Amikor Oroszországból 1876-ban családjával, feleségével és 4 gyermekével visszaköltözött Magyarországra, akkor mindenét magával hozta. Ennek köszönhetően páratlanul gazdag gyűjteményt tekinthetnek meg a látogatók a múzeumban.  Többek között szentpétervári otthonának legszebb bútorait, fegyvergyűjteményét, egy grúz néprajzi gyűjteményt, továbbá a Zichy-család eredeti bútorait, köztük a festő bölcsőjét és egy közel 3000 darabból álló könyvtárat  is, valamint  korabeli dokumentumok sokaságát. A művész közel ötven évet töltött el Oroszországban, de eközben élt Franciaországban is és pár hónapig Angliában. Négy cár
udvari festője volt.  Az udvari élet fontosabb mozzanatait örökítette meg.

Zichy Mihály szobra Tbilisziben.

                                        

Talán kevésbé ismert tény, hogy a grúzok nemzeti festőjükként tisztelik ma is, mert híres eposzukat, a Rusztaveli: Tigrisbőrös lovagját illusztrációkkal látta el, és a grúz nemzetnek ajándékozta. Tbilisziben szobrot állítottak neki, s utcát neveztek el róla. Emellett a rendkívül színes és érdekes életút mellett műremek irodalmi illusztrációkat is készített. Ezek közül a leghíresebbek: Goethe Faustjához, Petőfi Sándor forradalmi verseihez, Madách Imre: Az ember tragédiájához, és Arany János balladáihoz készített maradandó, örök értékű rajzai, grafikái. 

Madách Imre:
Az ember tragédiája, Paradicsom - II. szín

Életének fő műve, A rombolás géniuszának diadala nemcsak a magyar, hanem az európai festészet legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Monumentális festmény, a múzeumban egy egész falat beborít, 25 négyzetméternyi felületen. Akárcsak alkotójának, a képnek is kalandos, hányattatott sors jutott. Zichy Mihály Franciaországban festette meg az 1878-as évi párizsi világkiállításra. Nem engedték bemutatni annyira megdöbbentette a zsűrit a kép mondanivalója. Ezért Zichy Mihály kibérelt egy palotát, az emberek sorba álltak, csakhogy láthassák, több százezren nézték meg. A képet el akarták rejteni az emberek elől, de ezzel tulajdonképpen csak felkeltették az érdeklődést iránta.  A képet ezután európai körútra vitte. Zichy Mihály így ír erről:  
- "Bánom is én - csak a közönség értse meg és nézze képemet, akkor célom el van érve.  Hadd fussa át képem a világot, mint egy fájdalmas és ijesztő sikoltás. Ezt akartam!"  - "Úgy látszik, nagyon is telibe találtam a kor legégetőbb kérdését."

A rombolás géniuszának diadala....

Zichy festményével azt szerette volna érzékeltetni, megláttatni az emberekkel, hogy milyen világban is élnek, és hogy mi lehet az egyetlen reménység számukra ebben a világban. Döbbenetes módon mutatja be, hogy a világot az önzés fejedelme, mint egy karmester irányítja. Ez a gondolat húzódik végig a művön. Vajon aktuális-e ez a téma ma is? A hatalmas festmény előtt állva, bizonyosan magunk is meg tudjuk majd válaszolni! Valószínűleg eszünkbe jutnak Petőfi Sándor: ÍTÉLET című versének kezdősorai is a kép mondanivalója láttán:

"A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt ne higyjétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése
A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója.
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő....." 

A festmény külföldi kalandos sorsa folytatódik itthon is: a magyar állam megvásárolja több más Zichy festménnyel együtt az 1900-as évek elején, azonban a képeket a festőt ért támadások miatt nem állították ki. Így a Rombolás géniuszának diadala mintegy 70 évre a Szépművészeti Múzeum pincéjébe került. Egy rövid ideig látható volt a Kaposvári Megyeházán, majd Zala faluban állították ki, jelenleg is ott található.

Zichy Mihály:
Krisztus levétele a keresztről

        Sokkal többet lehetne elmondani, és méltán meg is érdemelné a rajzoló-fejedelem és páratlan hagyatéka. Igazi gyöngyszem rejtőzik ebben a kis Somogy megyei faluban, amit mindenképpen látni kell és látni érdemes. E rövidke kis írással szerettem volna kedvet, érdeklődést ébreszteni, hogy személyesen is ellátogassunk a méltatlanul elfelejtett festőművész családi emlékekkel, kincsekkel, relikviákkal, könyvekkel, műalkotásokkal 

teli otthonába. Búcsúzóul a múzeumban eltöltött XIX. századi időutazás után, érdemes egy sétát tenni az arborétumban, ahol a különleges afrikai vasfákat is "illik" megtekinteni.

Zichy Mihály vasfái az arborétumban...

Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala című monumentális 
festményéről Dr. Reisinger János irodalomtörténész tárlatvezetése itt megnézhető:
https://www.youtube.com/watch?v=q9_Z2r4Hmok

További útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29

Harmati Gyöngyi
 S.D.G.