Petőfi Sándor: Az ítélet...(Petőfivel hétről hétre)

Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala....

Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadásában, hozzáfűzőt gondolatok társaságában
meghallgatható https://www.youtube.com/watch?v=D9_5XuiWKcs

A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt ne higgyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése
A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója.
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,
És, meggyújtván a sejtés tündéri tüzét, e
Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,
Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derülök
És örülök szilajan. A háború istene újra
Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
És a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.
Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,
Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma
Vértengerbe kerül. Mindegy. Ez lesz az ítélet,
Melyet ígért isten, próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpülnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.

(Pest, 1847. április.)

Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős,
a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.


Egy régen látott kiállítás emlékképei:
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/05/egy-regen-latott-kiallitas-emlekkepei.html