 |
| saját fotóm: Hunyor...(H.Gy.) |
Élt egyszer egy király. Nem született gyermeke, és nem tudta, mi lesz az országgal, ha ő meghal.
Nagyon szerette a virágokat, palotája körül hatalmas virágos kertek virultak. A király maga gondozta,
öntözte őket. Elhatározta, hogy utódot keres magának. Kihirdette az országban, hogy az lesz a király,
aki három hónap alatt a legszebb virágot neveli az általa kinemesített virágmagból.
Az egyszerűnek tűnő feladatra nagyon sokan jelentkeztek. Napokig álltak sorba a királyfi jelöltek.
Három hónap múlva, amikor az idő elérkezett, szebbnél szebb virágokkal állítottak be a gyerekek. A
király elindult, hogy megnézze őket. Ahogy haladt végig a sorok között, egyre jobban elszomorodott.
Csak ment, és csóválta a fejét. Senki nem értette, hogy miért, amikor ámulatba ejtő virágokat láthatott.
Már egészen elkeseredett, amikor a sor végén egy síró kisfiút talált. Az ő cserepében csak föld volt,
nem hajtott ki benne virág.
Amikor a király meglátta, felderült az arca.
- Te miért sírsz? – kérdezte.
- Felséges királyom, elültettem a magot, öntöztem, napos helyre tettem, de hiába,
nem hajtott ki belőle semmi.
- Nem gondoltad, hogy kicseréld a cserepet és egy másik virágot hozz helyette?
- Nem az volt a feladat, hogy abból a magból kell virágot nevelni, amit a király adott?
- De igen. – Nevetett a király. - Te leszel az utódom. – jelentette ki boldogan.
Senki nem értette, mi történhetett, hogy lehet, hogy a király azt választja, aki nem is hozott virágot.
A boldog király azonban egyszerű magyarázatot adott.
- Senkinek nem lett volna szabad virágot hozni, mert abból a magból, amit adtam,
nem kelhetett ki semmi, mert főtt mag volt. Azt akartam tudni, ki az, aki a legbecsületesebb,
és meg is találtam.
A csalódott királyfi jelöltek csúfosan kudarcot vallottak. Fejüket lehorgasztva eloldalogtak.
Az ő ura pedig monda néki: Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra
bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Máté 25, 21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése