Gondolkoztál már azon, hogy miért repülnek V alakban a vadludak?
hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat...
Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt
követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal
hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének.
Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná
lefelé és gyorsan visszatér a csapathoz.
Csakúgy, mint a ludak, azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és
közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen
egyedül próbálják meg azt. Amikor egy lúd elfárad, hátra repül és egy másik
foglalja el a helyét a V csúcsán.
Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének,
hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva
a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein.
A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére.
Fontos, hogy a mi hátulról jövő "gágogásunk" bátorító legyen az előttünk haladóknak.
Különben csak gágogás marad.
Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi,
hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra
repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat,
vagy csatlakozzanak egy másikhoz.
Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen
barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.
Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől,
csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.
"Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait,
azok megmondják Néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tenger halai
is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?"
(JÓB 12:7-9)
Van, aki hallgat a vadludakra.
követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal
hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének.
Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná
lefelé és gyorsan visszatér a csapathoz.
Csakúgy, mint a ludak, azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és
közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen
egyedül próbálják meg azt. Amikor egy lúd elfárad, hátra repül és egy másik
foglalja el a helyét a V csúcsán.
Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének,
hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva
a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein.
A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére.
Fontos, hogy a mi hátulról jövő "gágogásunk" bátorító legyen az előttünk haladóknak.
Különben csak gágogás marad.
Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi,
hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra
repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat,
vagy csatlakozzanak egy másikhoz.
Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen
barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.
Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől,
csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.
"Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait,
azok megmondják Néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tenger halai
is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?"
(JÓB 12:7-9)
Van, aki hallgat a vadludakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése