Gondolatok az elengedésről....

saját fotóm: Őszi falevél...(H.Gy.)

Az elengedés nem az, hogy ezután nemtörődöm leszek, hanem annak felismerése, hogy nem tehetek meg dolgokat mások helyett. 
Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik 
embert, hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom. 
Az elengedés nem az, hogy a másikat tovább segítem a 
rosszban, hanem az, hogy megengedem neki, hogy a
következményekből tanuljon. 
Az elengedés saját erőtlenségem, tehetetlenségem beismerése, mellyel elfogadom, hogy a dolgok kimenetele nem az én kezemben van. 
Az elengedés nem próbál megváltoztatni vagy okolni másokat, hiszen
csak magamat változtathatom meg. 
Az elengedés nem közönyt vagy érdektelenséget jelent valaki
iránt, hanem törődést. 
Az elengedés nem rendbe hoz, hanem támogat. 
Az elengedés nem megítél, hanem hagyja, hogy a másik is
esendő emberi lény legyen. 
Az elengedés nem az, amikor minden következményt én próbálok elsimítani, hanem engedem, hogy ő is megtapasztalja saját
dolgainak kimenetelét. 
Az elengedés azt jelenti, hogy nem oltalmazom a másikat, hanem engedem,
hogy a másik szembesüljön a valósággal. 
Az elengedés nem tagadás, hanem elfogadás. 
Az elengedés nem a másik korholása, szidása vagy vele való
vitázás, hanem saját hiányosságaim felkutatása és kiigazítása. 
Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre
formálok, hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, 
magamhoz ölelve a pillanatot. 
Az elengedés nem mások kritizálása vagy irányítása, hanem 
én magam igyekszem azzá válni, ami álmaim szerint lehetnék. 
Az elengedés nem sajnálkozik a múlton, hanem előre tekint,
fejlődik és a jövőnek él. 
Az elengedés kevesebbet fél, és többet él, jobban szeret! 
Az elengedés gyümölcse a békesség.

(Ismeretlen szerző)