 |
| saját fotóm: Londoni felhőkarcolók... (H.Gy.) |
https://www.youtube.com/watch?v=o8Ukhi097xo
Magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk.
Szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.
Többet költünk, mégis kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.
Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk.
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel,
több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk.
Több a szakértőnk,mégis több a problémánk.
Több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.
Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket.
Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét.
Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek.
Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem.
Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.
Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet.
Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet azt nem.
Többet írunk,de kevesebbet tanulunk.
Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.
Megtanultunk rohanni, de várni nem.
Több komputert gyártunk,hogy több információt tároljunk, hogy több
másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.
Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés...
A nagy emberek és a kis jellemek, kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok ...
A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások.
A tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok ...
Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban.
Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk,
hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése