Vörösmarty Mihály: A vén cigány...

Húzd rá cigány, megittad az árát, 
Ne lógasd a lábadat hiába; 
Mit ér a gond kenyéren és vizen, 
Tölts hozzá bort a rideg kupába. 
Mindig igy volt e világi élet, 
Egyszer fázott, másszor lánggal égett; 
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, 
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, 
Sziv és pohár tele búval, borral, 
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. 
 

Véred forrjon mint az örvény árja, 
Rendüljön meg a velő agyadban, 
Szemed égjen mint az üstökös láng, 
Húrod zengjen vésznél szilajabban, 
És keményen mint a jég verése, 
Odalett az emberek vetése. 
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, 
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, 
Sziv és pohár tele búval, borral, 
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. 
 

Tanulj dalt a zengő zivatartól, 
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, 
Fákat tép ki és hajókat tördel, 
Életet fojt, vadat és embert öl; 
Háború van most a nagy világban, 
Isten sírja reszket a szent honban. 
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, 
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, 
Sziv és pohár tele búval, borral, 
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. 
 

Kié volt ez elfojtott sohajtás, 
Mi üvölt, sír e vad rohanatban, 
Ki dörömböl az ég boltozatján, 
Mi zokog mint malom a pokolban, 
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, 
Vert hadak vagy vakmerő remények? 
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, 
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, 
Sziv és pohár tele búval, borral, 
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. 
 

Mintha ujra hallanók a pusztán 
A lázadt ember vad keserveit, 
Gyilkos testvér botja zuhanását, 
S az első árvák sirbeszédeit, 
A keselynek szárnya csattogását, 
Prometheusz halhatatlan kínját. 
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, 
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: 
Sziv és pohár tele búval, borral, 
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. 
 

A vak csillag, ez a nyomoru föld 
Hadd forogjon keserű levében, 
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől 
Tisztuljon meg a vihar hevében, 
És hadd jöjjön el Noé bárkája, 
Mely egy uj világot zár magába. 
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, 
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: 
Sziv és pohár tele búval, borral, 
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. 
 

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, 
Lesz még egyszer ünnep a világon, 
Majd ha elfárad a vész haragja, 
S a viszály elvérzik a csatákon, 
Akkor húzd meg ujra lelkesedve, 
Isteneknek teljék benne kedve. 
Akkor vedd fel ujra a vonót, 
És derüljön zordon homlokod, 
Szűd teljék meg az öröm borával, 
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.  

1854. július - augusztus (?)

Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia
és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.