Családi krónikánk egy újabb fejezetét szeretném megnyítani, melynek lapjai közel ötven évvel ezelőtt kezdtek el íródni. Férjem szülei vásároltak közel a Balaton partjához a déli parton egy kis telket, amin felépítettek egy kisebb nyaralót, és köréje egy mini-Édenkertet varázsoltak szép virágokkal és finom, ízletes zöldségek sokaságával. Esztendők múltával kisfiúnk egy nyár eleji napon megszületett, így már szeptember első napjaiban a még csodálatosan békés és napos időben a kis lábacskáit belemártottuk a Balaton selymesen csillogó vízébe. Hangos sikkantások és göndör kacaj volt a fizetségünk érte. Szerelem volt ez a Balaton iránt már gyermekünk pár hónapos korában, mely elkísérte a későbbiekben is. Tavasztól őszig nagyon sokat kijártunk, autó hiányában akkoriban még vonattal, ami sokszor annyira zsúfolt volt, hogy a peronon is alig maradt egy kis hely. Nem zúgolódtunk, akkor ez volt a természetes. Örültünk, hogy a nagyvárosból ki tudtunk szabadulni. A nyári szabadságot is eleinte mindig itt töltöttük, sok szép emlék köt bennünket a magyar tengerhez. Habár egy alkalommal annyira zordra, hidegre fordult az időjárás, hogy a hallban lévő kis olajkályhával sem lehetett kifűteni az épületet, így muszáj volt hazajönnünk. Ha emlékeim nem csalnak abban az időben sokkal pezsgőbb élet zajlott a településen is, és délután a strandon alig-alig találtunk egy talpalatnyi helyet ahová a plédet le tudtuk teríteni. A kettéosztott Németország egyesítése előtt javában zajlott a "Zimmer Frei" turizmus.
A camping is mindig teli volt sátrakkal, lakókocsikkal és a mellette lévő ABC-ben nem mindig azt vehettünk amit szerettünk volna, ami volt abból főztünk. Emlékszem mennyire tudtunk örülni az utcabelieknek akik az ország számos pontjáról érkeztek akár egy kisebb látogatásra vagy egy hosszabb szabadságra. Nagyon jó barátságok köttettek, némelyik még a mai napokban is kitart. A hosszan elnyúló strand, a csónakkikötővel közvetlenül a vasútállomás mellett a síneken túl található. 
A ma látható épület 1928-ban készült, napsárga színével üdén kiemelkedik környezetéből, földszinti részét boltívek, emeleti részét hatalmas tetőteraszok díszítik. Sok éve, inkább évtizede váratlanul egy hatalmas vihar csapott le ránk és a fürdőzőkre, hatalmas széllel, fekete égbolttal, zuhogó esővel, rémülve menekült ki merre látott. Minket is és még jó néhányunkat ezen épület masszív falai óvtak meg egy akár rosszul is végződhető történéstől. Amilyen hirtelen jött a vihar olyan gyorsan el is illant, csak sok-sok vizet és ázott embereket hagyott maga után. No meg egy csodálatos szivárványt, amitől újra bennünk is kisütött a nap és rémület is gyorsan elszelelt. A régi strand nem hasonlított a maira minden sokkal egyszerűbb volt, a kölcsönző mellett csupán 2 büfé működött a hagyományos ételek, italok szerény kínálatával. Mindig hosszú sor állt a kis bódéknál, de nyugodtan várakoztunk és jókat beszélgettünk közben, míg vártunk a lángosra, palacsintára vagy a sült halra. Ennél hosszabb sor talán csak az Ilonka néni fagyizója előtt szokott lenni, amit most Nosztalgia-fagylaltozó néven ismerhetünk. Ezzel a kis hellyel csupán egy gondunk volt, túlságosan közel pontosan félúton helyezkedett el a férjem szüleinek villája és a strand között. Mindennap láttuk és a kedves kiszolgálás miatt duplán csábító volt a lehetőség, hogy a fagyi-étlap minden tételét megízlelhessük. Valljuk be őszintén ki tud ellent állni gyermeke esdeklő pillantásainak, főleg ha ő maga is szereteti ezt a finom, hűsítő édességet.
Kihagyhatatlan program az 1954 óta egy helyben álló kis kedves barátságos épület, kerthelyiség ma is.
A strandon abban az időben sok szórakozási lehetőség nem volt, de valahogy beértük azzal is, sőt még jól is éreztük magunkat. Itt a labdakergető hajlamokkal megáldott fiatalabb és idősebb férfiak számára volt egy nagyobb homokos terület, mely kiválóan alkalmas volt focipályának. No meg egy kisebb kis homokkupac, ahol a gyermekek tudtak homokvárat építeni, illetve finom homok-sütiket készíteni. Néha előfordult, egy kis csetepaté is egy-egy szebbnek gondolt műanyag forma megszerzéséért. Nálunk a strandolás mindig úgy kezdődött, hogy fiammal megépítettünk együtt egy alap-homokvárat, amit aztán egyedül szépítgetett tovább. Ha megunta akkor pedig sokat, de nagyon sokat fürödtünk, labdáztunk a vízben. Később amikor már nagyobbacska lett a homokvár építés helyett, minden nap csónakázni mentünk. Ebéd után a csónak-kölcsönzőben várt bennünket a nekünk félre tett vízi jármű, amivel a fonyódi hegy ill. az északi part hegyeinek csodálatos koszorújában fedeztünk fel sok-sok szépséget.
Családommal azóta is az a meggyőződésünk, hogy innen nyílik a legszebb panoráma Badacsonyra és a környező hegyekre az északi parton, aki nem hiszi járjon utána! Talán mondanom sem kell, hogy hajókázás nélkül soha nem volt vége a nyári szezonnak. Különösen Badacsonyba szerettünk átutazni, főleg a katamaránnal. Emlékszem egy kirándulásra a Badacsonyi hegy tetején álló Ranolder-kereszthez és az odavezető lépcsősor megmászása is örök emlék a csodálatos, lélegzetelállító panorámával egyetemben. Amikor megállunk a hatalmas 12 méter magas kőkereszt alatti természetes teraszon, azzal szembesülünk, hogy lábunk alatt hever a kéklő Balaton.
Az itt álló kőkereszt 1857. szeptembere óta őrzi ezt a fenséges látványt és mutatja az utat az erre az élményre szomjazó embernek. Eötvös Károly gondolata juthat az eszünkbe:
"Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra , s meglátod az eget."
Jó pár évvel később eljutottunk hajóval Tihanyba is, ott még kisvonattal is körül tudtunk nézni. Egy másik nyáron egy nagyon különleges helyre jutottunk el Balaton-parti kirándulásaink során, ez pedig nem más, mint a Balatonederics szélén található Afrika-Múzeum és Állatkert. Felejthetetlen élmény volt látni a trófeákkal ékesített vadászati és néprajzi gyűjteménynek otthont adó múzeumot afrikai állatokkal körülvéve a Balaton partján. Olyan, mintha hirtelenjében egy távoli földrész szafariparkjába csöppentünk volna bele.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Kihagyhatatlan program az 1954 óta egy helyben álló kis kedves barátságos épület, kerthelyiség ma is.
A strandon abban az időben sok szórakozási lehetőség nem volt, de valahogy beértük azzal is, sőt még jól is éreztük magunkat. Itt a labdakergető hajlamokkal megáldott fiatalabb és idősebb férfiak számára volt egy nagyobb homokos terület, mely kiválóan alkalmas volt focipályának. No meg egy kisebb kis homokkupac, ahol a gyermekek tudtak homokvárat építeni, illetve finom homok-sütiket készíteni. Néha előfordult, egy kis csetepaté is egy-egy szebbnek gondolt műanyag forma megszerzéséért. Nálunk a strandolás mindig úgy kezdődött, hogy fiammal megépítettünk együtt egy alap-homokvárat, amit aztán egyedül szépítgetett tovább. Ha megunta akkor pedig sokat, de nagyon sokat fürödtünk, labdáztunk a vízben. Később amikor már nagyobbacska lett a homokvár építés helyett, minden nap csónakázni mentünk. Ebéd után a csónak-kölcsönzőben várt bennünket a nekünk félre tett vízi jármű, amivel a fonyódi hegy ill. az északi part hegyeinek csodálatos koszorújában fedeztünk fel sok-sok szépséget.
Családommal azóta is az a meggyőződésünk, hogy innen nyílik a legszebb panoráma Badacsonyra és a környező hegyekre az északi parton, aki nem hiszi járjon utána! Talán mondanom sem kell, hogy hajókázás nélkül soha nem volt vége a nyári szezonnak. Különösen Badacsonyba szerettünk átutazni, főleg a katamaránnal. Emlékszem egy kirándulásra a Badacsonyi hegy tetején álló Ranolder-kereszthez és az odavezető lépcsősor megmászása is örök emlék a csodálatos, lélegzetelállító panorámával egyetemben. Amikor megállunk a hatalmas 12 méter magas kőkereszt alatti természetes teraszon, azzal szembesülünk, hogy lábunk alatt hever a kéklő Balaton.
 |
| Régi fotóm... |
Az itt álló kőkereszt 1857. szeptembere óta őrzi ezt a fenséges látványt és mutatja az utat az erre az élményre szomjazó embernek. Eötvös Károly gondolata juthat az eszünkbe:
"Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra , s meglátod az eget."
Jó pár évvel később eljutottunk hajóval Tihanyba is, ott még kisvonattal is körül tudtunk nézni. Egy másik nyáron egy nagyon különleges helyre jutottunk el Balaton-parti kirándulásaink során, ez pedig nem más, mint a Balatonederics szélén található Afrika-Múzeum és Állatkert. Felejthetetlen élmény volt látni a trófeákkal ékesített vadászati és néprajzi gyűjteménynek otthont adó múzeumot afrikai állatokkal körülvéve a Balaton partján. Olyan, mintha hirtelenjében egy távoli földrész szafariparkjába csöppentünk volna bele.
Közben mondanom sem kell a fiúnk felnőtt, messzire került, mi is kicsit öregebbek lettünk és sajnos már nincs a család birtokában az a kedves, régi nyaraló. Azonban soha nem felejtjük el, minden évben visszajárunk a kedvenc helyünkre a bélatelepi strandra és amennyit csak lehet fürdünk is a Balatonban, nemrégiben újra áthajóztunk Badacsonyba egy kis nosztalgia-túrára. Ha autóval arrafelé járunk akkor nem hagyhatjuk ki és nem is hagyjuk ki, hogy a fonyódi hegyen sétáljunk egyet a napnyugtakor (is) mindig romantikus hangulatot árasztó Panoráma sétányon. Elmerengünk a régi szép időkön, pár perc erejéig összekapcsolódunk a megunhatatlanul szép kilátással, mely lelkünket mindig feltölti békével és a szép emlékek adta nyugalom érzésével.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése