„Engedd, hogy valaki úgy szeressen, ahogy vagy… hibákkal tele, a legkevésbé sem vonzón – ahogy néha érzed magad; befejezetlenül – amilyennek gondolod magad. Abban hinni, hogy el kell rejtened minden törött részedet attól való félelmedben, hogy a másik nem képes úgy szeretni, hogy a legkevésbé sem vagy tökéletes, az olyan, mintha úgy vélnéd, hogy a napfény nem tud behatolni a törött ablaküvegen, vagy bevilágítani egy sötét szobát.”
(Marc Hack)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése