Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint
a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint
fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az
ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké
figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak, és mi olyan "jó", hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem
tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés
is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy
rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet,
mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének,
úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató
fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség ember fölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989),
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése