 |
| saját fotóm: Kisvirág a kövek között... Készült a sümegi várban (H.Gy.) |
A 18. században Svájcban a berni kantonban is megjelentek a mennoniták, ezek a mélyhitű,
komoly keresztények. Sajnos az üldözések egész hadjárata indult ellenük hitük miatt.
Az egyik faluban vásott suhancok jöttek kora hajnalban az idős mennonita tanító házához,
hogy jól elbánjanak ezzel a „kegyes” emberrel.
Amikor odaértek, fölmásztak a tetőre és sorban leszedték a cserepeket. A zajra fölébredt az
idős tanító, és látta, hogy milyen ördögi munkát végeznek a házán. Bement a szobába, elcsöndesedett. Aztán felkeltette feleségét: „Asszony, kelj fel hamar, siess, munkások érkeztek!
Teríts meg, készíts egy jó reggelit, mert elfáradtak!” Az asszony tüzet rakott, elkészítette a
reggelit és megterítette az asztalt.
Amikor mindez kész lett, az öreg kiment, és így szólt: „Á, fiuk, ilyen korán reggel már milyen
sokat dolgoztatok! Biztosan elfáradtatok. Gyertek be egy kis reggelire!” A suhancok egymásra
néztek: „Hát ez meg mi? Mi lesz ebből?” De bementek a házba, és csakugyan ott a jó reggeli a megterített asztalon. Az öreg tanító leültette őket, ő maga az asztal végére ült, összekulcsolta
a kezét, és imádkozni kezdett. A fiukért is imádkozott. Isten szerető és kegyelmes kezébe tette
őket. Abba a kézbe, amelyet őértük is átszegeztek. Úgy imádkozott, olyan mentő szeretettel,
hogy egyik-másik fiú elérzékenyült. Reggeli után a fiuk egymásra néztek. Hangtalanul kimentek
és a cserepeket visszarakták a tetőre.
De nemcsak a ház jött rendbe, hanem Isten az ő életük házán is építeni kezdte a tetőt.
Az egyik faluban vásott suhancok jöttek kora hajnalban az idős mennonita tanító házához,
hogy jól elbánjanak ezzel a „kegyes” emberrel.
Amikor odaértek, fölmásztak a tetőre és sorban leszedték a cserepeket. A zajra fölébredt az
idős tanító, és látta, hogy milyen ördögi munkát végeznek a házán. Bement a szobába, elcsöndesedett. Aztán felkeltette feleségét: „Asszony, kelj fel hamar, siess, munkások érkeztek!
Teríts meg, készíts egy jó reggelit, mert elfáradtak!” Az asszony tüzet rakott, elkészítette a
reggelit és megterítette az asztalt.
Amikor mindez kész lett, az öreg kiment, és így szólt: „Á, fiuk, ilyen korán reggel már milyen
sokat dolgoztatok! Biztosan elfáradtatok. Gyertek be egy kis reggelire!” A suhancok egymásra
néztek: „Hát ez meg mi? Mi lesz ebből?” De bementek a házba, és csakugyan ott a jó reggeli a megterített asztalon. Az öreg tanító leültette őket, ő maga az asztal végére ült, összekulcsolta
a kezét, és imádkozni kezdett. A fiukért is imádkozott. Isten szerető és kegyelmes kezébe tette
őket. Abba a kézbe, amelyet őértük is átszegeztek. Úgy imádkozott, olyan mentő szeretettel,
hogy egyik-másik fiú elérzékenyült. Reggeli után a fiuk egymásra néztek. Hangtalanul kimentek
és a cserepeket visszarakták a tetőre.
De nemcsak a ház jött rendbe, hanem Isten az ő életük házán is építeni kezdte a tetőt.
Isten képes a rosszat is jóra fordítani.
"Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Róma 12: 21)
"Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Róma 12: 21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése