Sík Sándor: Mosolygó gyermek...

saját fotóm: Mosoly-smile... (H.Gy.)

A nyári busz fullasztó melegében, 
Kék-bóbitás sapkája keretében, 
Anyja mellére békén odabújva, 
Szemben velem egy esztendős fiúcska. 

Szeme azúrját kerekíti tágra, 
Úgy néz a furcsa idegen világra, 
Ami én vagyok, aki mostan boldog 
Gyönyörűséggel arcába mosolygok. 

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig, 
Míg szirom arca gömbölyűre válik, 
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán, 
És édesdeden visszamosolyog rám. 

Egy új emberke, ki nem is beszél még, 
Hogyan érti meg mosolyom beszédét? 
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! - 
Hogy a szeretet szólítja szememben! 

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez! 
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes, 
A szeretetet már fel tudja fogni 
S a mosolya vissza tud mosolyogni! 

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja 
Minden mosolynak, nekem is megadja, 
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek: 
Friss antennája minden szeretetnek.

Sík Sándor tanár (1889-1963), költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, a Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas, a 20. század jelentős magyar lírikusa.