2016. szeptember 24., szombat

Vajon mi minden mellett megyünk el észrevétlenül nap mint nap?

saját fotóm: Metróra várva Londonban...
(H.Gy.)

     

"
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson
és hegedülni kezdett. 
Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül.
Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult 
meg az állomáson, legtöbben a
munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban. 
  Három perc múlva egy középkorú férfi
észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy
perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba 
anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el
a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.
  Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen 
fogva vezette, de a
fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az 
anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben 
végig
hátrafelé kukucskált. 
Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő
továbbvezette őket.
     A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an
adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett
a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást.
Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
 A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta
a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal
a metróállomásbeli előadás előtt egy telt házas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek
átlagosan $100-ba kerültek.     

       A történet igaz! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként
a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben
egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
     A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése:
ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a
zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett
megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

1 megjegyzés:

  1. Ember+marketing = képmutatás,cirkusz,kiüresedés,bálványimádat.

    Ember+kommunikáció = természetes közösség.

    VálaszTörlés