a testi fenyítést, a bizonytalanságot. De ha sohasem kap egy jó szót, ha sohase mosolyog rá senki.
Ha soha nem kérdezik meg tőle mi baja, mi a bánata. Ha a szeretetnek még a visszfénye sem
vetődik rá, akkor elhervad, megsemmisül, meghasonlik és belepusztul a szeretetlenségbe."
(Részlet Rózsás Sándor: Duszja nővér c. könyvéből)
A könyvről röviden:
A magyar Szolzsenyicin, Rózsás János Keserű ifjúság című kötete elsőként adta hírül az országnak,
hogy hogyan élt és halt százezer magyar a Gulagon. Mostani kötete, a Duszja nővér szépirodalmi
élményt is nyújtó dokumentumpróza. Ha valaha a Gulag rabjainak történetét meg akarja írni valaki,
akkor csak a hamis bírósági vádiratokat olvashatja, a valóságos történet nem rakható össze a hivatalosan fennmaradt iratokból. A szerző - rendkívüli emlékezőképessége révén hitelesen - a napi frissesség élményével írja le az egykori eseményeket. A Duszja nővér külön értéke, hogy az emberi megértésről
szól, arról, hogy a legsanyarúbb és legembertelenebb viszonyok között is megterem a segítség.
Az íróról röviden:
Rózsás János (1926-2012) magyar író, nyugalmazott könyvelő, német-orosz műszaki tolmács.
1944–53 között kilenc éven át ártatlanul politikai fogoly volt a Gulágon. Könyvei a rendszerváltás előtt
csak külföldön jelenhettek meg, 1997-től lett a Magyar Írószövetség tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése