Az a lényeg, hogy állj fel és kezdj neki...a többi majd megjön "magától" !!!
Árvai Márta festménye...
Még nem jártam iskolába, amikor érdeklődni kezdtem az olvasás iránt. Édesanyám kezembe adta régi olvasókönyvét, amit gyerekkorából őrzött. Ebből az egyik történet különösen a szívemhez nőtt, ám
még nem sejtettem, hogy későbbi éveimre is hatással lesz. Egy kisfiúról szólt, akinek volt egy kis lapátja.
Amikor egyik télen nagyon sok hó hullott, akkor kiment a házuk elé és megpróbált lapátjával a bejárati
ajtótól utat vágni. Egy járókelő megállt és álmélkodva figyelte igyekezetét. Majd megszólalt:
- "Kisfiam, hogy gondolod, hogy ilyen aprócska létedre megbirkózol ekkora feladattal?"
A gyermek munkáját megszakítva komolyan válaszolt:
- "Úgy, hogy apránként!" – majd folytatta a lapátolást.
Isten ezt a történetet idézte fel bennem, amikor lábadoztam egy összeomlás után. Emlékszem, hogy
"felnőtt" énem miként próbálta gúnyolni a bennem lévő gyenge "gyermek" bizakodását: "Miért gondolod
azt, hogy valaki, aki annyira alkalmatlan, mint te, megbirkózik az előtte tornyosuló hatalmas heggyel"?
Válaszul a régi kisfiú mondata szólalt meg bennem: "Úgy, hogy apránként!" – és az Úrra támaszkodva kikecmeregtem a mélységből. Ám azon az úton, hogy egyik parányi győzelem követte a másikat.
még nem sejtettem, hogy későbbi éveimre is hatással lesz. Egy kisfiúról szólt, akinek volt egy kis lapátja.
Amikor egyik télen nagyon sok hó hullott, akkor kiment a házuk elé és megpróbált lapátjával a bejárati
ajtótól utat vágni. Egy járókelő megállt és álmélkodva figyelte igyekezetét. Majd megszólalt:
- "Kisfiam, hogy gondolod, hogy ilyen aprócska létedre megbirkózol ekkora feladattal?"
A gyermek munkáját megszakítva komolyan válaszolt:
- "Úgy, hogy apránként!" – majd folytatta a lapátolást.
Isten ezt a történetet idézte fel bennem, amikor lábadoztam egy összeomlás után. Emlékszem, hogy
"felnőtt" énem miként próbálta gúnyolni a bennem lévő gyenge "gyermek" bizakodását: "Miért gondolod
azt, hogy valaki, aki annyira alkalmatlan, mint te, megbirkózik az előtte tornyosuló hatalmas heggyel"?
Válaszul a régi kisfiú mondata szólalt meg bennem: "Úgy, hogy apránként!" – és az Úrra támaszkodva kikecmeregtem a mélységből. Ám azon az úton, hogy egyik parányi győzelem követte a másikat.
(Forrás: Internet)
Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, motiváló történetek hétről-hétre (teljes gyűjtemény):
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/REM%C3%89NYSUG%C3%81R
A jó Isten segítette ezt a történetbeli kisfiút már akkor is! Biztos, hogy örült kis teremtményének, látva az ő segítő szándékát, és szívébe, gondolatába adta ezt az igaz választ. Mert - gondoljunk bele - milyen kérdés volt az, amit neki feltettek? Hát nem jószívű kérdés. Egy szeretetteljes felnőtt meg kellett volna, hogy dicsérje a kicsit az ő elszánt szorgalmáért, hisz az ő kis munkája valóban segítő szándékú munka volt.
VálaszTörlés