Harmati Gyöngyi: Önvallomásom...

Alig, hogy megszülettem
Az élet viharos szele felkapott,
Mint gyenge tollpihét és letett
Egy kisváros szűkős szobájába.

Ablakunk alatt a hatalmas
Labdarózsabokor szomorúan
Ingatta hófehér gömbjeit, az
Udvaron tyúkanyó kapirgált. 

Amint eszmélni kezdtem ráébredtem,
Gyermeksorsom keserű voltára,
Akkor még nem volt választásom.
Felnőttként embert próbáló nehéz

Esztendők során is átlábaltam.
Akkor még nem tudtam mindig van választás.
Sokáig vártam jobb napokra
Belefáradtam, már nem várakozom.

Elfogadom amit nyújt az élet.
Nem kergetek hiú ábrándképeket,
Vágyaimat mélyen eltemetem,
A felejtés kútját nem zavarom fel.

Most már tudom, hogy választhatok,
Életemből ami még hátra van teljen
Másokért munkálkodva békességben,
Régi sebekre sohasem emlékezve.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/349545

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM