Füle Lajos: Sírni...

 

                                                      Vadvirágos Kaposvár facebook oldal fotója...

Naponta a világon

milliókat költenek arra,

hogy az emberek nevessenek,

pedig a legtöbbnek

arra lenne szüksége,

hogy sírjon.

Sírjon elfeledett,

szívet megszaggató,

megindító szomorúsággal,

mint elveszett gyerek

az élet úttalan,

rémekkel teli dzsungelében.

De ezt csak úgy lehet,

ha rádöbben az ember,

hogy végtelen az éj,

hogy fojtogat a bűn,

hogy semmi az erő

és nincsen más kiút,

csak sírni feltörő,

Lélek szerinti zokogással,

mint eltévedt gyerek;

hogy Aki keres,

megtaláljon.

Füle Lajos (1925-2015), református költő,
Ybl-díjas mérnök

Boldog az, akinek valós képe van önmagáról.

Boldog az, aki szeretne jobbá válni, mint amilyen.

Boldog (és bátor is!), aki tud bocsánatot kérni és megbocsátani.

Boldog az, akinek Isten megmutatja, mi rejtőzik szíve legmélyén és aki képes sírni emiatt, mert azt megvigasztalja a „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2. Korinthus 1: 3-4)

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." Mt 5,4