"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet
és igazságot gyakorlok e földön. Mert ezekben telik kedvem - ezt mondja az Úr."
(Jeremiás 9,23-24)
"Amit Isten megértetett velem az örökkévaló dolgokból és az emberek gyengeségéről, mély
benyomást tett gondolkodásomra és életemre. Nem látok okot arra, hogy a világi gondolkodású bölcsekben bízzunk. Attól tanulok szívesen, aki teremtette a mennyet és a földet, aki az égre
helyezte a csillagokat, aki megszabta a Nap és a Hold pályáját. A szívünk nevelése fontosabb,
mint a pusztán könyvekből nyert tudás. Jó, sőt elengedhetetlen megismernünk a világot,
amelyben élünk. De ha számításainkon kívül hagyjuk az örökkévalóságot, olyan kudarcot
vallunk, amelyet soha nem heverünk ki. A kizárólag csak az emberi tudományban képzett ész
nem tudja felfogni Isten dolgait. De ugyanez az ész - ha megtért és megszentelődött - felismeri
az igében Isten hatalmát.
Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek, Sátán a mennyei udvarokban tanult és ismeri a jót is. Összekeveri az értékeset a hitvánnyal, és ez hatalmat ad neki a csalásra. A tévedés ösvénye
gyakran az igazság ösvényéhez közelinek tűnik és alig különböztethető meg attól az úttól,
amely a szentséghez és a mennyhez vezet. De a Szentlélek által megvilágosított elme fel
tudja ismerni, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idő multával óriási távolság választja
el a kettőt egymástól.
(E.G. White: Bizonyságtételek VIII. kötet, 310-311, 306, 290-291. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése