Helen Keller: Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat...

PoldiJoe fotója...

 Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
 mert általa találtam meg
 magamat, munkámat,
... sőt téged, magadat is Istenem!
 Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
 használtad életemet valami célra,
 melyet ugyan nem ismerek,
 de egy napon majd mindent meg fogok érteni
 és akkor nagyon elégedett leszek.

 Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
 hogy növekedjünk a szeretetben.
 Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
 miként a nap a fényben és az illat a virágban.

 Fény az én sötétségemben!
 Hang a csöndemben.
 Hiszem az örök életet.

 Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
 amelyeket most nélkülözök,
 és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
 telve színnel, zenével,
 a virágok bólongatásával
 és szeretteim arcával.

Helen Keller (1880-1968) halmozottan hátrányos lány, akit kezelhetetlen állapota miatt szülei 

teljesen elzárnak a külvilágtól. Helen csupán dührohamaival képes kommunikálni
és ezért szülei már az intézeti elhelyezésén gondolkoznak. Ekkor lép be az életükbe
Anne Sullivan, a gyengén látó tanárnő, akiben megvan a beleérző képesség és a
türelem kellő elegye, hogy Helent visszahozza ebbe a világba. A szülők eleinte
ellenzik a tanárnő módszereit, ám hamarosan meglepve tapasztalják a bámulatos
eredményt. Helen Keller amerikai író, aktivista és előadó volt.
Ő volt az első siket és vakdiák, aki főiskolai diplomát szerzett. 

Az Ő életéről szól a Kismadár c. film:
https://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A