Váradi Lajos: Csak könyv...

                                     

                                                            A Bibliáról...

                                        Csak könyv … Neve se más, csak „Könyv” …

A betűk oly egyszerűek benne,

s a lapok oly fekete-fehérek,

mintha valóban csak könyv lenne,

egy könyv a sok között a polcon

és a csendes könyvtárszobákban,

egy könyv, amely oly azonos

millió mással az egyformaságban.

Csak könyv …

Lapozgatják fehér gyermek-kezek

s öregek ujja reszket rajta.

Apák és anyák keresik benne,

hogy mit mond jajra és mit mond bajra.

Néha rápereg egy-egy könny is,

ember szívéből kicsordult bánat,

máskor meg annak, aki jól megérti,

egekig zúgó öröme támad.

Vihart kelt, ad csendességet,

pöröl, parancsol, törvényt szab keményet,

leleplez, vádol, éget haragja,

ha Isten akarja! Ha Isten így akarja!

S ha úgy akarja, megszólal szépen,

mint édesanya esti mesében.

Ölel és csókol, simogat lágyan …

Így cselekszik a Nagy Úr

egy könyvben – a Bibliában.

Csak könyv …

Az örök egy Isten él így benne!

Egy könyvben Ő, a legyőzhetetlen,

közel jön hozzánk, kezünkre száll le,

és élet lesz az emberekben.

Éhesnek kenyér, borúsnak béke

s a bűnbánónak áldott kegyelem …

Egy könyvben, az ősi Bibliában,

Testvérek! – az Isten van velem!

Csak könyv? Óh, mennyi több annál!

Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret!

Megragadom, hogy Ő is megragadjon

és élettel töltse be szívemet.

S amikor népek haragra gyúlnak

és remegve forrong a nagyvilág,

hirdetem azt, amit Isten hirdet:

- békéljetek meg egymással!

És magasra emelem a Bibliát!