Petőfi Sándor: A kutyák dala...

 

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
 

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
 

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
 

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait! 

Pest, 1847. január 

A vers meghallgatható Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában,
néhány hozzáfűzött gondolat társaságában:
https://www.youtube.com/watch?v=g80FKVtjscI