Ha olyan helyen élünk
Ahol sok mindennel bírunk,
Amit más még elképzelni sem mer.
Ha van lakásunk, autónk,
Némi pénz a bankszámlánkon.
Ha a hűtönk teli ennivalóval,
Ha a boltok polcai roskadoznak
A temérdek árucikk súlya alatt.
Ha van munkánk, pénzünk is akad.
Ha egészséges vagy, őrizd jól.
Ha van családod, ki hazavár,
Ha van barátod, ki meghallgat.
Mond miért elégedetlenkedsz?
Oly korban élünk amikor
Divat lett a panaszkodás.
Az elégedetlenség járványként terjed.
Zúgolódik öreg és fiatal.
Mond a lélek éhségét
Vajon mi is csillapíthatja le?
A boldogtalanság fojtogató
Levegője körbevesz és megmérgez.
Ide-oda hánykolódunk
Mohó kívánságaink tengerén.
A telhetetlenség a mélybe ránt.
Sárgaszemű szörnyeink:
Az irigység és a mohóság
Ölelő karjainak szorítása
Egyre fájdalmasabb.
S ami a legszörnyűbb már
Úgy megszoktuk itt a posványban,
Hogy már szabadulni sem akarunk.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése