A szenvedés úgy múlik el, hogy elhordozzák.

  

"A másik legyőzése most azáltal történik, hogy ki kell fulladni
a gonoszságának, mert nem találja, amit keres, és pedig az
ellenállást és ezzel az új gonoszságot, amellyel még inkább
lángra lobbanhatna. A gonoszság azáltal válik tehetetlenné, hogy nem talál tárgyat, ellenállást, hanem készségesen
elhordozzák, elszenvedik. Itt a gonoszság olyan ellenfélbe
ütközik, amellyel szemben nem állhat meg. Természetesen
csak ott, ahol az ellenállás utolsó maradványát is
megsemmisítették, ahol teljesen lemondtak a gonoszság gonoszsággal történő viszonzásáról. A gonoszság itt nem
tudja azt a célját elérni, hogy gonoszságot teremtsen, egyedül
marad. A szenvedés úgy múlik el, hogy elhordozzák. A rossz
véget ér azáltal, hogy védtelenül tűrjük. Gyalázás és becsmérlés
nyilvánvaló bűn lesz, midőn az elszenvedő maga nem teszi,
hanem védtelenül elhordozza. Az ellenállásról történő önkéntes
lemondásban a követőnek (kereszténynek) Jézushoz való való
feltétlen ragaszkodása , a szabadság, a saját "én"-től való
megszabadulás igazolódik és mutatkozik meg. És a gonoszság
egyedül éppen ennek a ragaszkodásnak a kizárólagosságával
győzhető le."   

(Soós Attila: A szeretet himnusza c. könyvéből 175. oldal)