Gárdonyi Géza: Irás a Bibliába

             

Árvai Márta festménye...

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye,
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.

Bölcsességnek arany útja;
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forráskútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang,
Elhagyottnak galamb-búgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás;
,Ne félj, fogd a kezemet.

Gyermeknek is ,,Mily szép rege,
Bölcsnek, ,,Rejtelmek tengere,
Fal,- s túl rajta élő hangok,
Köd,- s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom;
Csak megnyitom s benn vagyok,
Ablakán a paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik,
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak,
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!...
Ez a könyv Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne...

Gárdonyi (Ziegler) Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a
Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló
magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja.