 |
| Poldijoe fotója.... |
A parkban egy bokorban megpillantotta a fészket. Elgyönyörködött.
- Milyen csodálatos, ahogyan a madarak a fiókáikról gondoskodnak!
Csodálatos a Teremtő gondoskodása!
Derűsen folytatta az útját, kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátta a kislányt.
Piszkos volt, ruhája tépett, lesoványodott kezét nyújtogatta. Koldult.
Iszonyú indulat támadt a keblében, dühtől remegve emelte szemét a
szürke ég felé és felkiáltott:
- Hát nem látod, hogy mi történik itt?! Hogy engedheted meg ezt?
Miért nem teszel már végre valamit?
- Már régen tettem valamit. Megteremtettelek téged! - válaszolta az Úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése