Debreceni László fizikus tollából – Hetesi Zsolt Felélt jövő című írásához hasonlóan –
az ipari civilizáció végét prognosztizáló olajválságról szóló tanulmány látott napvilágot a közelmúltban.
– Hogyan jutott erre a cseppet sem derűs kilátásokkal kecsegtető felismerésre?
– Az utóbbi néhány évtized kutatásai alapján behatóan foglalkoztam a várható energiaválság kiszámítható folyamatainak vizsgálatával, mivel kiderült, hogy matematikailag elég pontosan modellezhetők. Ezek alapján nagy valószínűség szerint következtethetünk arra, hogy az energiaválság hatásaiban sokkal súlyosabb lesz, mint a mostani gazdasági válság, melyet külföldi és hazai szakemberek számításai támasztanak alá. (Hetesi Zsolt asztrofizikus munkacsoportjának idevonatkozó kutatásai eredményei Felélt jövő címmel magazinunk 2009/1. számában megjelent. Az energiaválsággal kapcsolatos bővebb tanulmány Hetesi Zsolt és Végh László Utolsó kísérlet című könyvében olvasható.)
– Melyik energiaforrás megcsappanása fogja elindítani elsőként az évszázadok óta jól működő, fejlett ipari társadalmak válságát?
– Legelőször a kőolaj hiánya várható. Azonban az energiaválságot nem a kőolaj kifogyása fogja elindítani, hanem a maradék kőolaj gazdaságtalanná váló kitermelése. A számítások alapján, a szakértők által becsült kőolajtartalékok jelentős része a földben fog maradni, miközben a hiány egyre nő majd. Mivel a világ jelenlegi energiaszükségletének 40 százalékát a kőolaj fedezi, a hiánya az élet megannyi területére hatással lesz. Mondhatni, végzetes gondokat fog okozni, mert a legtöbb ipari termelés alapja a kőolaj. Erre épül a közlekedés, a műanyagipar, a műtrágyagyártás révén a mezőgazdaság, az utak építése is kőolaj alapú stb. A teljes áramtermelésnek a 67 százalékát, a teljes energiafogyasztásnak pedig közel 90 százalékát a belátható időn belül kifogyó fosszilis energiaforrások, mint a kőolaj, a szén, a földgáz fedezik, így ezen a téren sem túl jók a kilátásaink. Érdemes odafigyelni arra, hogy nem a fosszilis energiahordozók közvetlen kifogyása okozza majd a világméretű válság elmélyülését, hanem az egyre növekvő méretű hiány, ami az igényelt és a rendelkezésre álló energia között fog jelentkezni.
– A jelenlegi körülményeink alapján nyilván sokan kételkednek ebben. Hallhatnánk néhány meggyőző érvet mindezek alátámasztására?
– Természetesen nem állítom, hogy következtetéseim tökéletesek és hibátlanok lennének, azonban a lényeges összefüggések várható következményeit jól vázolják a következő gondolatok és logikai összefüggések. A fosszilis energiahordozók kitermelési folyamata – ezen belül a kőolaj kitermelése is – igen jól jellemezhető a Hubbert-féle olajhozamcsúcs matematikai modelljével.
A Hubbert-képletben (Hubbert 1956-ban tette közzé az Egyesült Államok kőolaj-kitermelési csúcsára és a bekövetkező visszaesésre vonatkozó számításait. Elmélete használhatóságát bizonyítja, hogy matematikai modellje csak egy évet tévedett a tizenöt év múlva bekövetkező kitermelési csúcsot illetően.) szereplő matematikai függvény a cosinus-hiperbolicus, vagy közismertebb nevén a láncgörbe. Ennek a képletnek a helyességét a gyakorlat már számtalan esetben bizonyította a számított és a tényleges olajkitermelési adatok jó egyezése által. A matematikai modell eredményessége jól követhető például az Egyesült Államok kőolaj-kitermelési adatainak vizsgálatából is, amit a következő ábra mutat.
Ezen az ábrán az Egyesült Államok összes kőolaj- és kondenzátumtermelésének az időbeli változása látható. A kék folytonos vonal mutatja a Hubbert-féle olajhozamcsúcs matematikai modellje szerint várható olajkitermelési adatokat, a piros pontok pedig az EIA (Energy Information Administration – az Egyesült Államok energiahivatala) tényleges adatait jelzik. Jól látható a nagyfokú egyezés a matematikai modell és az EIA adatai között. Érdekes, hogy más fosszilis energiahordozók, vagy akár a foszfátkitermelés várható alakulása is jól jellemezhető a bemutatott Hubbert-féle függvénnyel.
– Az 1. ábra szerint ez a számítás a 2000. év környékére egy kissé alábecsülte az olaj kitermelésének valós hozamait. Nem lehetséges, hogy ennek alapján talán a továbbiakban sem lesz olyan vészes a helyzet?
– Fontos tudni, hogy a Föld kőolajkészletének kitermelési maximumát már 2008-ban elértük. Ezért a kitermelés radikális csökkenése miatt – a matematikai elemzés alapján 6-8 éven belül – nagy energiaválságba sodródik a világ.
– Prognosztizálható-e, hogy ez a válság miként fogja befolyásolni a fejlett társadalmak gazdasági teljesítőképességét?
– A 2. ábrán jól látható, hogy a gazdaság teljesítőképessége, a termelés erősen függ a kőolaj-felhasználástól, azzal szoros korrelációban van. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy minél kevesebb az igényekhez képest a kőolaj, annál rosszabbul fog állni a gazdaság, annál gyengébb lesz a teljesítőképessége. A következő ábra a világ teljes olajkitermelését mutatja, a fontosabb kitermelési területek összegzett adataival (3.ábra). Az igazán érdekes az ábra jobb felső sarkában levő WEO (World Energy Outlook) előrejelzése, ami a várható fogyasztási igény növekedését jelzi. Látható az óriási különbség a várható igény és a rendelkezésre álló, ténylegesen kitermelt olaj között. Ez a különbség fogja elindítani a teljes összeomláshoz vezető folyamatokat az emberiség történelmében. A kőolaj növekvő hiányát azért is központi kérdésként kell kezelni az utolsó időszak elmélyülő válságainak a vizsgálatához, mert az Egyesült Államok termelési adatai (GDP-je) szorosan összefügg a kőolaj-felhasználással, valamint a világ jelenlegi energiaszükségletének 40 százalékát a kőolaj fedezi. A 4. ábra szintén a világ összesített olajkitermelési adatait mutatja, millió hordó/nap egységekben, amelyen jól látható a meredek visszaesés a 2010–15 utáni időszakban. Ez a folyamat különösen 2025 után válik igen kritikussá, és folyamatában kezelhetetlenné az emberek számára az energia-hozzáférési és -felhasználási lehetőség. Ne felejtsük el, hogy matematikailag korrekt, tényadatok alapján számított következményeket látunk, nem homályos jóslások vagy találgatások!
– A legtöbben új, eddig még feltáratlan olajmezők kiaknázásában reménykednek, amely hosszú távon stabilizálhatná az ipar és a gazdaság helyzetét.
– A várható energiaválságon esetleges új olajmezők felfedezése három okból sem tud érdemben segíteni: Hosszú az üzembe állítási idő (egy olajmező feltárásától az olaj piacra kerülése átlagosan 6,5 évet igényel, a mélytengeri fúrások esetén több mint 11 évet). A korábbi évekhez képest – azonos időegységre vonatkoztatva – egyre kevesebb új olajmezőt fedeznek fel (5. ábra).
Nincs elegendő beruházási forrás az új olajmezők gyors kitermeléséhez. Például az olajban gazdag észak-orosz lelőhelyeket beruházási források hiányában kínai konzorcium termeli majd ki. Ez Európa számára sem kedvező hír. Hasonló a helyzet a korszerű olajkitermelési módszereknél is, mint az olajhomok-technológia, vagy a szén átalakításával nyerhető szintetikus benzin esetén. Ráadásul ezek az energiaigényes módszerek általában sokkal több széndioxid-kibocsátással járnak, mint a hagyományos olajkitermelési technológiák, így a klímaváltozás megfékezését még inkább hátráltatják.
– A kőolajat nem válthatnák ki az egyre szélesebb körben propagált megújuló energiaforrások? Sokan leginkább ezekben reménykednek, az úgynevezett klímakonferenciák és a különféle környezetvédelmi egyezmények ezek fejlesztésére és működtetésére egyre nagyobb költségvetést szán. Mi a véleménye erről?
– Az energiaválság világméretű kiterjedését az sem fogja tudni megakadályozni, hogy alternatív energiaforrások beállítását tervezik sok helyen, ugyanis evvel már elkéstek. Legalább húsz évvel ezelőtt kellett volna megkezdeni világszerte az átállást, azaz minimum 1990-ben, de ennek ellenére ma sem kezelik kellő súllyal az energiaátállási probléma megoldását. Az alternatív energiaforrásokra műszakilag van ugyan lehetőség valamilyen szinten, de az azonnali bevezethetőségét tekintve, kivétel nélkül mindegyikkel komoly gondok vannak, ezért gyakorlatilag nem fognak megoldást biztosítani. Mivel e beszélgetés keretében nincs lehetőség ezt részletekbe menően megvizsgálni, az olvasónak a következő kérdések körüljárását javasolom: Az atomenergiára történő világméretű átálláshoz a számítások alapján naponta kellene egy „Paks méretű” atomreaktor-blokkot üzembe állítani az elkövetkező 6 évben, folyamatosan. Egyetlen reaktorcsoport építési ideje viszont átlagosan körülbelül 10-12 év. Ez tehát akkor is reménytelen, ha az építkezések pénzügyi, beruházási igényeit és a tényleges lehetőségeket meg sem vizsgáljuk, mert akkor még sokkal rosszabbak lennének a kilátások. Egyébként az uránérc (amely alapvető a reaktor-üzemanyag előállításhoz) ugyanúgy kifogyóban van, mint a kőolaj. Próbálkoztak ugyan „szaporító” reaktorokkal üzemanyagot előállítani az urán helyett, de ez a megoldási lehetőség kudarchoz vezetett, így ezzel az alternatív energiatermelési lehetőséggel érdemben nem számolhatunk. A naperőművek jó megoldásnak tűnnek első látásra, de ha a Szahara méreteiben gondolkozva elkezdenénk ma napelemeket gyártani, valójában megoldhatatlan feladatokba ütköznénk.
A számítások szerint 220 ezer négyzetkilométernyi mennyiségben kellene gyártani és üzembe helyezni napcellákat. Ez olyan mértékű pénzügyi és kivitelezési gondot jelentene, hogy néhány éven belül (még világméretű összefogás esetén is – amire persze esély sincs) megvalósíthatatlan fejlesztési és beruházási elképzelés lenne. A szélerőművek is szimpatikus megoldásnak tűnnek, azonban még azokban az országokban sem tudták megoldani, hogy a saját energiaigényük növekedését csak szélerőművekkel állítsák elő, ahol ezek már hatékonyan működnek (lásd például Hollandia, Németország). Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nincs mindenütt jó lehetőség, illetve földrajzi adottság – az egyébként nem kis beruházási és karbantartási költségű – szélerőművek telepítésére. További műszaki problémát jelent a szélerőművek állandóan változó, legtöbbször kiszámíthatatlan teljesítménye. Ezekre tekintettel megállapíthatjuk, hogy ez a lehetőség sem fogja megoldani néhány éven belül a világ energiatermelési gondjait. A vízi erőművek építése költséges is, hosszadalmas is, és sajnos csak kevés helyen adott erre a földrajzi lehetőség. A vízi erőművek által megtermelhető energia nagyon csekély az igényekhez képest, így önmagában ez sem nyújthat megoldást a globális energiaválságra. Más energiatermelési folyamatokkal együtt javítana a helyzeten, azonban a hosszú kiépítési idő és magas költségvonzata miatt érdemben nem nyújtana jelentős növekedést a következő években. Meg kell említenünk azt is, hogy a legtöbb helyen jelentős környezetkárosító hatása is van a vízi erőművek, víztározók építésének. A bioüzemanyagokkal kapcsolatban sokan elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy a kőolaj hiánya esetén bekövetkező üzemanyagválságot akarják ezzel megoldani, nem pedig az energiatermelést. A bioüzemanyagok előállítása ugyanis energiafogyasztó folyamat, nem pedig energiatermelő, tehát az előállításuk több energiát igényel, mint amennyit visszakapunk a felhasználásukkal. A geotermikus erőművek sem jelentenek megoldást a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt, mivel igen költségesek, és sok időt vesz igénybe a kiépítésük, a nagy műszaki hátteret igénylő mélyfúrások. Továbbá nem mindenütt adott a lehetőség a gazdaságos működtetésére. Azok az országok jobb helyzetben vannak, ahol a geológiai adottságok lehetővé tették a geotermikus erőművek működtetését, és jelentős mértékben áldozni is tudtak ennek az energiaforrásnak a beruházására. A geotermikus erőművek esélye jobb a többi megújuló energiaforráshoz képest, mert ezen a téren az energiaválság később érezteti majd a hatását, de a világ összes energiaigényéhez képest ez nagyon kis szintet képvisel. A hidrogénre tervezett energiatermelési, felhasználási folyamatokkal alapvetően az a probléma, hogy nagyipari mennyiségben nem megoldott a hidrogén olcsó előállítása és biztonságos tárolása. Bár biztatóak a folyékony hidrogén tárolására nanotechnológiával előállított cellák, de ez még csak kísérleti stádiumban van. A vízbontással előállított hidrogén költséges és energiaigényes folyamatot takar, ezért világméretű szinten, a rendelkezésre álló rövid időn belül, az energiaválság elkerülésére a hidrogén sem ad megoldást. A fúziós erőművek olyan magfizikai folyamatokra épülnének, ahol az atommagok egyesülésénél bekövetkező tömeghiány energiává alakítását tudják majd hasznosítani. Ez jó lehetőségnek tűnik sok szempontból, azonban ezzel is késésben vagyunk. Egyelőre csak igen költséges és kísérleti fázisban levő fejlesztésekről lehet hallani. A szakértői becslések alapján azt lehet mondani, hogy 2035–2040 előtt nem lesz világméretekben megvalósítható energia-termelés ezen a módon, tehát ezzel a lehetőséggel sem lehet ma ténylegesen számolni.
– Ha nincs valóságos alternatíva az olaj kiváltására, fel lehet mérni ennek különféle következményeit?
– A várható energiaválság következményeiről már többféle elmélet létezik. A legvalószínűbb a tudományos körökben is legelfogadottabb „olduvai elmélet”, amely az energiaválság miatti összeomlás legvalószínűbb forgatókönyve. Ezt a 6. ábra szemlélteti. Az itt felvázoltak egyenesen következnek a világ összes fosszilis energiahordozójának a kitermelésére vonatkozó Hubbert-féle modellből, valamint az ismert népességnövekedési adatokból, ami 210 ezer fő/nap.
– Beavatna az „olduvai elmélet” lényegébe?
– Richard C. Duncan amerikai tudós – többek között a Föld szénhidrogénkészleteinek végességére alapozva – 1989-ben megbecsülte az ipari civilizáció várható élettartamát. Elmélete szerint az várható, hogy a növekvő energiahiány miatt a mai fejlett, ipari társadalmak is egyre inkább az emberi erőre támaszkodva, a kezdetleges termelési módszerek irányába fognak visszafejlődni. Az elmélet elnevezését egy Tanzániában, Olduva vidékén élt népcsoportról kapta, akik kőkorszaki termelési eszközökkel biztosították a fennmaradásukat.
Az energiaigények folyamatos növekedése miatt, a ténylegesen rendelkezésre álló erőforrások drasztikus csökkenése miatt fokozódó hiány és a meredek áremelkedés miatt világméretű energiaválság fog bekövetkezni.
A világ jelenleg ismert olajkitermelési adataiból becsült számítások alapján Magyarországon 5 év múlva 1 liter üzemanyag ára már 1200 Ft, 7 év múlva pedig 1800 Ft körül várható.
– Ez elég rémisztő jóslat. Csak reménykedhetünk abban, hogy mint már annyi jóslat, ez is várat magára.
– Erre nem sok az esély. Az egyre növekvő energiahiány miatt a következő néhány éven belül súlyossá fog válni a helyzet világméretű szinten. Ez az energiaválság időbeni kiteljesedésére számítási adatok alapján körülbelül 2018–2020-ra várható.
– Ön tanulmányában a globális világválság kialakulását több tényezőből eredezteti. Ismertetné az olvasókkal?
– Az általános világválságot közvetlenül az energiaválság megoldatlansága, kezelhetetlensége fogja nagy valószínűséggel kirobbantani. A végzetes helyzetet jelentősen tovább súlyosbítják, és lényegében a történelem legvégső szakaszát jellemző folyamatok felgyorsítását, kiteljesedését fogják okozni a következő hatások, és a következmények megoldhatatlansága.
– Jól értem, hogy ön egyenesen a történelem legvégső szakaszának nevezi ezt a folyamatot? Jó néhány komoly válságot átélt már ez a civilizáció. Mindig is voltak világvégejóslatok, amelyek rendre megbuktak. Ez nagyon fajsúlyos kijelentés.
– Ha csak a globális klímaválság miatt bekövetkező tragédiák következményeivel számolunk, már az megkérdőjelezi az élet hosszú távú tervezhetőségét a földön. A kormányok halogató politikájának következtében sajnos már erről is lekéstünk. Javaslom, hogy nézzük át vázlatosan az energiaválság várható következményeit: Kíméletlen harc várható a maradék fosszilis energiahordozók, mint a kőolaj, a földgáz, a szén az uránérc megszerzéséért, ami világméretű katonai konfliktusokhoz vezethet. Megoldatlan és egyre súlyosabb világméretű szociális gondok, amit tovább fokoz a hiperinfláció. Az éhezés tömeges méreteket ölt majd világviszonylatban, mivel jelenleg 210 ezer emberrel nő naponta a Föld lakossága. Az élelmiszerek termelése viszont a következő években már inkább csökkenni fog a következők miatt: a termőföldek a túlzott vegyszerezés miatt kezdenek kimerülni – már nem lehet jelentősen növelni a termésátlagokat; az energiaválság miatt egyre kevesebb üzemanyag áll majd rendelkezésre a földek megműveléséhez, a gépek működtetéséhez – visszatérés az állati és emberi erővel történő földművelésez; a globális felmelegedés miatt jelentős termőterületek kerülnek tengervíz alá a sarki jégtakarók rohamos olvadása miatt (Európában is!); a jelentős felmelegedés miatt igen nagy, mezőgazdaságilag értékes területek elsivatagosodása várható, az öntözéshez pedig nem lesz elég víz és energia; a megtermelt élelmiszerek ésszerű és gazdaságos elosztása régóta megoldatlan probléma a világon. Jelenleg a megtermelt élelmiszer 50 százalékát takarmányként, bioüzemanyagként használják fel. A nemzetközi terrorizmus jelentős növekedéséből, valamint a szélsőséges vallási irányzatok hatalmi törekvéseiből újabb kezelhetetlen méretű veszélyforrások keletkeznek. Egyre több konfliktust fog jelenteni a felhalmozódott hatalmi, pénzügyi, politikai ellentétek régóta húzódó megoldatlansága (például izraeli–palesztin ellentétek, Kína és India erősödő gazdasági és világhatalmi törekvése). Ez az általános világválság időszaka a mai helyzet vizsgálata, elemzése alapján várhatóan 2025–2027 körül bekövetkezik, tehát 2010-hez képest 16-18 év múlva.
– Mindez nagyon közelinek és meglehetősen kétségbeejtőnek tűnik. Azonban az ember okos és leleményes, a tudósok segítségével bizonyára ki fognak találni valamit.
– Okos és leleményes, de arról se feledkezzünk meg, hogy önző. A tudósok évtizedek óta jelzik az összeomlás közeledtét, mégsem történnek érdemi változások, még az oly sokat emlegetett globális felmelegedés visszaszorítása érdekében sem, pedig annak következményeit a szélsőséges időjárás és a sokasodó természeti katasztrófák révén mindenki a saját bőrén érzékelheti. Az energiaigény növekedésében döntő szerepe van az Egyesült Államoknak. Az utóbbi évtizedekben egyetlen amerikai elnök sem tűzte ki célul, hogy korlátozzák az amerikai állampolgárok energiafogyasztását, jóléti és kényelmi szintjét, és az ezzel szoros összefüggésben lévő káros anyagok kibocsátását. Ezt a helyzetet jól jellemzi az is, hogy a kiotói egyezmény hiánya és a koppenhágai kudarc is az Egyesült Államok számlájára írandó, az esetleges versenyhátrányra hivatkozva, Kínával és Indiával szemben.
– Úgy gondolom, ha az olaj elfogy, vagyis az életszínvonal visszasüllyed egy kezdetlegesebb szintre, például ha kevesebb autó lesz, kedvezőbb fordulatot vehet a klímaválság, a termelés szükségessége miatt az emberek vidékre kényszerülnek, ritkábban lakottak lesznek a települések, nyugodtabb, lassabb lesz az életvitel, ez idő alatt pedig a tudósok tökéletesíthetik az egyéb, alternatív energiaforrásokat.
– A legnagyobb tragédia az egészben, hogy mindez egy időpontra hegyeződik ki. Mire elfogy az olaj, addigra a klímaválság sokkal előrehaladottabb lesz. Az olajválság következménye egy olyan mérvű gazdasági válság lesz, amelybe belegondolni is nehéz. Az emberek hozzászoktak a jóléti társadalom kínálta lehetőségekhez, amelyben korlátozást lesznek kénytelenek elszenvedni. Az életszínvonal-csökkenés nem lenyugtatja majd az embereket, hanem inkább felszínre hozza, kiélezi a problémákat. Az emberek nem egyenlő arányban fognak elszegényedni, még élesebbek lesznek a társadalmi különbségek. Azt látjuk, hogy kevesebb lesz az élelem, sokfelé éhezés, az ivóvíz hiánya következtében járványok várhatók. Az emberi természetben olyan erős a bírvágy, az irigység, hogy a fogyatkozó javakat inkább erőszakos úton fogják magukhoz ragadni, mintsem lejjebb adjanak a fogyasztási szokásokból.
– A fenntartható fejlődés munkacsoport tagjai az olajválság kapcsán csak az ipari civilizáció végéről beszélnek, mely egy kezdetlegesebb életformára való áttéréssel túlélhető. Ön a tanulmányában ugyanerre a következtetésre jut azzal a különbséggel, hogy nem látja esélyét a túlélésnek. Értekezésének kuriózuma, hogy a tudósok következtetéseit párhuzamba hozza bizonyos bibliai jövendölésekkel. Mondana ezekről valamit?
– Kevesek előtt ismert, hogy a Biblia számos profetikus jövendölést tartalmaz. A próféciák 90 százaléka beteljesedett, valós történelmi tényeken nyugvó eseményeket tartalmaznak, azonban a maradék 10 százalék beteljesedése közvetlenül előttünk áll. Kutatóként nagyon érdekelt, hogy egyezik-e a tudomány álláspontja azzal a tendenciával, amit a próféciák képviselnek.
– Ezek szerint szó van a jövendölésekben az ipari civilizáció bukásáról is?
– Közvetetten igen. A bibliai próféciák nem beszélnek konkrétan az olaj fogyásáról, de annál inkább szólnak a végidőben általánossá váló válságfolyamatokról. Jézus Krisztus Máté evangéliuma 24. fejezetében a történelem vége előtti világméretű éhezésről, járványokról, természeti katasztrófákról és helyi háborúk sokaságáról beszélt. Ezek természetesen összefüggnek civilizációnk hanyatlásának jeleivel, mint például a klíma- és energiaválsággal és természetesen az ezt előidéző társadalmi és erkölcsi válsággal. A próféciák rámutatnak arra, hogy a földtörténet utolsó korszakában élünk, amelyet a teljes összeomláshoz vezető nyomorúságok (szociális válság, klímaválság következményei, háborúk – lásd a két világháború nemzetek közötti háborúit), katasztrófák sokasodása, egymás hatását erősítő válságfolyamatok fogják jellemezni (globális klímaválság, pénzügyi válság, energiaválság, szociális válság, erkölcsi válság stb.). Jelenleg óriási méretű a gazdasági válság, amire az emberek többsége nem számított, biztonságban érezték magukat a pénzügyi mohóságuk ellenére. Most pedig már egyértelműen látható, hogy 2015 körül hatalmas energiaválság várható, amire érdemileg csak nagyon kevesen figyelnek oda.
– A globális összefogás talán még segíthetne.
– Erről is beszél a Biblia, de sajnos nem pozitív értelemben. Tudniillik a végidőről szóló profetikus előrejelzések markánsan bemutatnak egy hamis megoldási kísérletet is, amely végül is az előzőekben bemutatottak (olduvai elmélet) szerint az olaj és a klímaválságból következő szétesőfélben lévő világ megmentésére vagy ezek megelőzésére vállalkozik.
– Mi a baj ezzel, főleg, ha emberileg semmilyen más megoldás nem létezik?
– Közös rendezőelvek nélkül lehetetlenség az összefogás. Márpedig a közösségi érdek fölött egyéni érdekek állnak. A rendteremtésre irányuló közös elvek megfogalmazása kudarcra van ítélve addig, amíg az egyének szintjén széthúzás tapasztalható. Nyilvánvaló, néptömegek szintjén csak diktatórikus eszközökkel, eszmei-ideológiai behangolással, hatalmi eszközök bevetésével lehetséges ezeknek a törekvéseknek érvényt szerezni. A próféciák szerint egy bizonyos valláspolitikai szövetség hatalomra jutása próbálja majd a kétségbeesett tömegekkel elhitetni azt, hogy a megoldás a kezükben van. Ennek kibontakozására már ma is láthatunk határozott törekvéseket például XVI. Benedek pápától is, aki a Szeretet az igazságban (Caritas in veritate) kezdetű enciklikájában egy globális megmentési programot vázol fel.
– Akkor mi a megoldás az ön meggyőződése szerint?
– A megoldás már régen nem a mi kezünkben van. A lavina elindult. Aki meg akarja ismerni a Biblia korunkról szóló jövendöléseit, Dániel és Jelenések könyvéből világos forgatókönyvet ismerhet meg arról, hogy miként jut el Földünk a végső összeomláshoz, és hogyan zárja le végül Jézus Krisztus a második eljövetelével a földi történelmet. Az olajválság realitása alapvető
en beleillik ebbe menetrendbe, azaz felgyorsíthatja, vagy mondhatjuk, majdnem hogy kiszámíthatóvá teszi ennek idejét. Bár tudom, hogy ez csak hozzávetőleges számítás lehet, mert hiszen „sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk az Ő eljövetelének”. Sajnos már megállíthatatlan ez a folyamat, legfeljebb lassítani lehet. A próféciák szerint azonban ez még nem jelenti mindennek a végét, mert Isten újjáteremti a földet, ahol végre minden a helyére kerül. Addig is, feladatunk a válságfolyamat lassítása, az emberek figyelmeztetése és a személyes felkészülésünk erre a rendkívüli és örök sorsunkat meghatározó időre, a megváltás titkának megértése által.
A teljes cikk elolvasható a Nyitott Szemmel magazin március-áprilisi számában.
www.nyitottszemmel.hu
– Az utóbbi néhány évtized kutatásai alapján behatóan foglalkoztam a várható energiaválság kiszámítható folyamatainak vizsgálatával, mivel kiderült, hogy matematikailag elég pontosan modellezhetők. Ezek alapján nagy valószínűség szerint következtethetünk arra, hogy az energiaválság hatásaiban sokkal súlyosabb lesz, mint a mostani gazdasági válság, melyet külföldi és hazai szakemberek számításai támasztanak alá. (Hetesi Zsolt asztrofizikus munkacsoportjának idevonatkozó kutatásai eredményei Felélt jövő címmel magazinunk 2009/1. számában megjelent. Az energiaválsággal kapcsolatos bővebb tanulmány Hetesi Zsolt és Végh László Utolsó kísérlet című könyvében olvasható.)
– Melyik energiaforrás megcsappanása fogja elindítani elsőként az évszázadok óta jól működő, fejlett ipari társadalmak válságát?
– Legelőször a kőolaj hiánya várható. Azonban az energiaválságot nem a kőolaj kifogyása fogja elindítani, hanem a maradék kőolaj gazdaságtalanná váló kitermelése. A számítások alapján, a szakértők által becsült kőolajtartalékok jelentős része a földben fog maradni, miközben a hiány egyre nő majd. Mivel a világ jelenlegi energiaszükségletének 40 százalékát a kőolaj fedezi, a hiánya az élet megannyi területére hatással lesz. Mondhatni, végzetes gondokat fog okozni, mert a legtöbb ipari termelés alapja a kőolaj. Erre épül a közlekedés, a műanyagipar, a műtrágyagyártás révén a mezőgazdaság, az utak építése is kőolaj alapú stb. A teljes áramtermelésnek a 67 százalékát, a teljes energiafogyasztásnak pedig közel 90 százalékát a belátható időn belül kifogyó fosszilis energiaforrások, mint a kőolaj, a szén, a földgáz fedezik, így ezen a téren sem túl jók a kilátásaink. Érdemes odafigyelni arra, hogy nem a fosszilis energiahordozók közvetlen kifogyása okozza majd a világméretű válság elmélyülését, hanem az egyre növekvő méretű hiány, ami az igényelt és a rendelkezésre álló energia között fog jelentkezni.
– A jelenlegi körülményeink alapján nyilván sokan kételkednek ebben. Hallhatnánk néhány meggyőző érvet mindezek alátámasztására?
– Természetesen nem állítom, hogy következtetéseim tökéletesek és hibátlanok lennének, azonban a lényeges összefüggések várható következményeit jól vázolják a következő gondolatok és logikai összefüggések. A fosszilis energiahordozók kitermelési folyamata – ezen belül a kőolaj kitermelése is – igen jól jellemezhető a Hubbert-féle olajhozamcsúcs matematikai modelljével.
Ezen az ábrán az Egyesült Államok összes kőolaj- és kondenzátumtermelésének az időbeli változása látható. A kék folytonos vonal mutatja a Hubbert-féle olajhozamcsúcs matematikai modellje szerint várható olajkitermelési adatokat, a piros pontok pedig az EIA (Energy Information Administration – az Egyesült Államok energiahivatala) tényleges adatait jelzik. Jól látható a nagyfokú egyezés a matematikai modell és az EIA adatai között. Érdekes, hogy más fosszilis energiahordozók, vagy akár a foszfátkitermelés várható alakulása is jól jellemezhető a bemutatott Hubbert-féle függvénnyel.
– Az 1. ábra szerint ez a számítás a 2000. év környékére egy kissé alábecsülte az olaj kitermelésének valós hozamait. Nem lehetséges, hogy ennek alapján talán a továbbiakban sem lesz olyan vészes a helyzet?
– Fontos tudni, hogy a Föld kőolajkészletének kitermelési maximumát már 2008-ban elértük. Ezért a kitermelés radikális csökkenése miatt – a matematikai elemzés alapján 6-8 éven belül – nagy energiaválságba sodródik a világ.
– Prognosztizálható-e, hogy ez a válság miként fogja befolyásolni a fejlett társadalmak gazdasági teljesítőképességét?
– A 2. ábrán jól látható, hogy a gazdaság teljesítőképessége, a termelés erősen függ a kőolaj-felhasználástól, azzal szoros korrelációban van. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy minél kevesebb az igényekhez képest a kőolaj, annál rosszabbul fog állni a gazdaság, annál gyengébb lesz a teljesítőképessége. A következő ábra a világ teljes olajkitermelését mutatja, a fontosabb kitermelési területek összegzett adataival (3.ábra). Az igazán érdekes az ábra jobb felső sarkában levő WEO (World Energy Outlook) előrejelzése, ami a várható fogyasztási igény növekedését jelzi. Látható az óriási különbség a várható igény és a rendelkezésre álló, ténylegesen kitermelt olaj között. Ez a különbség fogja elindítani a teljes összeomláshoz vezető folyamatokat az emberiség történelmében. A kőolaj növekvő hiányát azért is központi kérdésként kell kezelni az utolsó időszak elmélyülő válságainak a vizsgálatához, mert az Egyesült Államok termelési adatai (GDP-je) szorosan összefügg a kőolaj-felhasználással, valamint a világ jelenlegi energiaszükségletének 40 százalékát a kőolaj fedezi. A 4. ábra szintén a világ összesített olajkitermelési adatait mutatja, millió hordó/nap egységekben, amelyen jól látható a meredek visszaesés a 2010–15 utáni időszakban. Ez a folyamat különösen 2025 után válik igen kritikussá, és folyamatában kezelhetetlenné az emberek számára az energia-hozzáférési és -felhasználási lehetőség. Ne felejtsük el, hogy matematikailag korrekt, tényadatok alapján számított következményeket látunk, nem homályos jóslások vagy találgatások!
– A legtöbben új, eddig még feltáratlan olajmezők kiaknázásában reménykednek, amely hosszú távon stabilizálhatná az ipar és a gazdaság helyzetét.
– A várható energiaválságon esetleges új olajmezők felfedezése három okból sem tud érdemben segíteni: Hosszú az üzembe állítási idő (egy olajmező feltárásától az olaj piacra kerülése átlagosan 6,5 évet igényel, a mélytengeri fúrások esetén több mint 11 évet). A korábbi évekhez képest – azonos időegységre vonatkoztatva – egyre kevesebb új olajmezőt fedeznek fel (5. ábra).
Nincs elegendő beruházási forrás az új olajmezők gyors kitermeléséhez. Például az olajban gazdag észak-orosz lelőhelyeket beruházási források hiányában kínai konzorcium termeli majd ki. Ez Európa számára sem kedvező hír. Hasonló a helyzet a korszerű olajkitermelési módszereknél is, mint az olajhomok-technológia, vagy a szén átalakításával nyerhető szintetikus benzin esetén. Ráadásul ezek az energiaigényes módszerek általában sokkal több széndioxid-kibocsátással járnak, mint a hagyományos olajkitermelési technológiák, így a klímaváltozás megfékezését még inkább hátráltatják.
– A kőolajat nem válthatnák ki az egyre szélesebb körben propagált megújuló energiaforrások? Sokan leginkább ezekben reménykednek, az úgynevezett klímakonferenciák és a különféle környezetvédelmi egyezmények ezek fejlesztésére és működtetésére egyre nagyobb költségvetést szán. Mi a véleménye erről?
– Az energiaválság világméretű kiterjedését az sem fogja tudni megakadályozni, hogy alternatív energiaforrások beállítását tervezik sok helyen, ugyanis evvel már elkéstek. Legalább húsz évvel ezelőtt kellett volna megkezdeni világszerte az átállást, azaz minimum 1990-ben, de ennek ellenére ma sem kezelik kellő súllyal az energiaátállási probléma megoldását. Az alternatív energiaforrásokra műszakilag van ugyan lehetőség valamilyen szinten, de az azonnali bevezethetőségét tekintve, kivétel nélkül mindegyikkel komoly gondok vannak, ezért gyakorlatilag nem fognak megoldást biztosítani. Mivel e beszélgetés keretében nincs lehetőség ezt részletekbe menően megvizsgálni, az olvasónak a következő kérdések körüljárását javasolom: Az atomenergiára történő világméretű átálláshoz a számítások alapján naponta kellene egy „Paks méretű” atomreaktor-blokkot üzembe állítani az elkövetkező 6 évben, folyamatosan. Egyetlen reaktorcsoport építési ideje viszont átlagosan körülbelül 10-12 év. Ez tehát akkor is reménytelen, ha az építkezések pénzügyi, beruházási igényeit és a tényleges lehetőségeket meg sem vizsgáljuk, mert akkor még sokkal rosszabbak lennének a kilátások. Egyébként az uránérc (amely alapvető a reaktor-üzemanyag előállításhoz) ugyanúgy kifogyóban van, mint a kőolaj. Próbálkoztak ugyan „szaporító” reaktorokkal üzemanyagot előállítani az urán helyett, de ez a megoldási lehetőség kudarchoz vezetett, így ezzel az alternatív energiatermelési lehetőséggel érdemben nem számolhatunk. A naperőművek jó megoldásnak tűnnek első látásra, de ha a Szahara méreteiben gondolkozva elkezdenénk ma napelemeket gyártani, valójában megoldhatatlan feladatokba ütköznénk.
A számítások szerint 220 ezer négyzetkilométernyi mennyiségben kellene gyártani és üzembe helyezni napcellákat. Ez olyan mértékű pénzügyi és kivitelezési gondot jelentene, hogy néhány éven belül (még világméretű összefogás esetén is – amire persze esély sincs) megvalósíthatatlan fejlesztési és beruházási elképzelés lenne. A szélerőművek is szimpatikus megoldásnak tűnnek, azonban még azokban az országokban sem tudták megoldani, hogy a saját energiaigényük növekedését csak szélerőművekkel állítsák elő, ahol ezek már hatékonyan működnek (lásd például Hollandia, Németország). Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nincs mindenütt jó lehetőség, illetve földrajzi adottság – az egyébként nem kis beruházási és karbantartási költségű – szélerőművek telepítésére. További műszaki problémát jelent a szélerőművek állandóan változó, legtöbbször kiszámíthatatlan teljesítménye. Ezekre tekintettel megállapíthatjuk, hogy ez a lehetőség sem fogja megoldani néhány éven belül a világ energiatermelési gondjait. A vízi erőművek építése költséges is, hosszadalmas is, és sajnos csak kevés helyen adott erre a földrajzi lehetőség. A vízi erőművek által megtermelhető energia nagyon csekély az igényekhez képest, így önmagában ez sem nyújthat megoldást a globális energiaválságra. Más energiatermelési folyamatokkal együtt javítana a helyzeten, azonban a hosszú kiépítési idő és magas költségvonzata miatt érdemben nem nyújtana jelentős növekedést a következő években. Meg kell említenünk azt is, hogy a legtöbb helyen jelentős környezetkárosító hatása is van a vízi erőművek, víztározók építésének. A bioüzemanyagokkal kapcsolatban sokan elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy a kőolaj hiánya esetén bekövetkező üzemanyagválságot akarják ezzel megoldani, nem pedig az energiatermelést. A bioüzemanyagok előállítása ugyanis energiafogyasztó folyamat, nem pedig energiatermelő, tehát az előállításuk több energiát igényel, mint amennyit visszakapunk a felhasználásukkal. A geotermikus erőművek sem jelentenek megoldást a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt, mivel igen költségesek, és sok időt vesz igénybe a kiépítésük, a nagy műszaki hátteret igénylő mélyfúrások. Továbbá nem mindenütt adott a lehetőség a gazdaságos működtetésére. Azok az országok jobb helyzetben vannak, ahol a geológiai adottságok lehetővé tették a geotermikus erőművek működtetését, és jelentős mértékben áldozni is tudtak ennek az energiaforrásnak a beruházására. A geotermikus erőművek esélye jobb a többi megújuló energiaforráshoz képest, mert ezen a téren az energiaválság később érezteti majd a hatását, de a világ összes energiaigényéhez képest ez nagyon kis szintet képvisel. A hidrogénre tervezett energiatermelési, felhasználási folyamatokkal alapvetően az a probléma, hogy nagyipari mennyiségben nem megoldott a hidrogén olcsó előállítása és biztonságos tárolása. Bár biztatóak a folyékony hidrogén tárolására nanotechnológiával előállított cellák, de ez még csak kísérleti stádiumban van. A vízbontással előállított hidrogén költséges és energiaigényes folyamatot takar, ezért világméretű szinten, a rendelkezésre álló rövid időn belül, az energiaválság elkerülésére a hidrogén sem ad megoldást. A fúziós erőművek olyan magfizikai folyamatokra épülnének, ahol az atommagok egyesülésénél bekövetkező tömeghiány energiává alakítását tudják majd hasznosítani. Ez jó lehetőségnek tűnik sok szempontból, azonban ezzel is késésben vagyunk. Egyelőre csak igen költséges és kísérleti fázisban levő fejlesztésekről lehet hallani. A szakértői becslések alapján azt lehet mondani, hogy 2035–2040 előtt nem lesz világméretekben megvalósítható energia-termelés ezen a módon, tehát ezzel a lehetőséggel sem lehet ma ténylegesen számolni.
– Ha nincs valóságos alternatíva az olaj kiváltására, fel lehet mérni ennek különféle következményeit?
– A várható energiaválság következményeiről már többféle elmélet létezik. A legvalószínűbb a tudományos körökben is legelfogadottabb „olduvai elmélet”, amely az energiaválság miatti összeomlás legvalószínűbb forgatókönyve. Ezt a 6. ábra szemlélteti. Az itt felvázoltak egyenesen következnek a világ összes fosszilis energiahordozójának a kitermelésére vonatkozó Hubbert-féle modellből, valamint az ismert népességnövekedési adatokból, ami 210 ezer fő/nap.
– Beavatna az „olduvai elmélet” lényegébe?
– Richard C. Duncan amerikai tudós – többek között a Föld szénhidrogénkészleteinek végességére alapozva – 1989-ben megbecsülte az ipari civilizáció várható élettartamát. Elmélete szerint az várható, hogy a növekvő energiahiány miatt a mai fejlett, ipari társadalmak is egyre inkább az emberi erőre támaszkodva, a kezdetleges termelési módszerek irányába fognak visszafejlődni. Az elmélet elnevezését egy Tanzániában, Olduva vidékén élt népcsoportról kapta, akik kőkorszaki termelési eszközökkel biztosították a fennmaradásukat.
Az energiaigények folyamatos növekedése miatt, a ténylegesen rendelkezésre álló erőforrások drasztikus csökkenése miatt fokozódó hiány és a meredek áremelkedés miatt világméretű energiaválság fog bekövetkezni.
A világ jelenleg ismert olajkitermelési adataiból becsült számítások alapján Magyarországon 5 év múlva 1 liter üzemanyag ára már 1200 Ft, 7 év múlva pedig 1800 Ft körül várható.
– Ez elég rémisztő jóslat. Csak reménykedhetünk abban, hogy mint már annyi jóslat, ez is várat magára.
– Erre nem sok az esély. Az egyre növekvő energiahiány miatt a következő néhány éven belül súlyossá fog válni a helyzet világméretű szinten. Ez az energiaválság időbeni kiteljesedésére számítási adatok alapján körülbelül 2018–2020-ra várható.
– Ön tanulmányában a globális világválság kialakulását több tényezőből eredezteti. Ismertetné az olvasókkal?
– Az általános világválságot közvetlenül az energiaválság megoldatlansága, kezelhetetlensége fogja nagy valószínűséggel kirobbantani. A végzetes helyzetet jelentősen tovább súlyosbítják, és lényegében a történelem legvégső szakaszát jellemző folyamatok felgyorsítását, kiteljesedését fogják okozni a következő hatások, és a következmények megoldhatatlansága.
– Jól értem, hogy ön egyenesen a történelem legvégső szakaszának nevezi ezt a folyamatot? Jó néhány komoly válságot átélt már ez a civilizáció. Mindig is voltak világvégejóslatok, amelyek rendre megbuktak. Ez nagyon fajsúlyos kijelentés.
– Ha csak a globális klímaválság miatt bekövetkező tragédiák következményeivel számolunk, már az megkérdőjelezi az élet hosszú távú tervezhetőségét a földön. A kormányok halogató politikájának következtében sajnos már erről is lekéstünk. Javaslom, hogy nézzük át vázlatosan az energiaválság várható következményeit: Kíméletlen harc várható a maradék fosszilis energiahordozók, mint a kőolaj, a földgáz, a szén az uránérc megszerzéséért, ami világméretű katonai konfliktusokhoz vezethet. Megoldatlan és egyre súlyosabb világméretű szociális gondok, amit tovább fokoz a hiperinfláció. Az éhezés tömeges méreteket ölt majd világviszonylatban, mivel jelenleg 210 ezer emberrel nő naponta a Föld lakossága. Az élelmiszerek termelése viszont a következő években már inkább csökkenni fog a következők miatt: a termőföldek a túlzott vegyszerezés miatt kezdenek kimerülni – már nem lehet jelentősen növelni a termésátlagokat; az energiaválság miatt egyre kevesebb üzemanyag áll majd rendelkezésre a földek megműveléséhez, a gépek működtetéséhez – visszatérés az állati és emberi erővel történő földművelésez; a globális felmelegedés miatt jelentős termőterületek kerülnek tengervíz alá a sarki jégtakarók rohamos olvadása miatt (Európában is!); a jelentős felmelegedés miatt igen nagy, mezőgazdaságilag értékes területek elsivatagosodása várható, az öntözéshez pedig nem lesz elég víz és energia; a megtermelt élelmiszerek ésszerű és gazdaságos elosztása régóta megoldatlan probléma a világon. Jelenleg a megtermelt élelmiszer 50 százalékát takarmányként, bioüzemanyagként használják fel. A nemzetközi terrorizmus jelentős növekedéséből, valamint a szélsőséges vallási irányzatok hatalmi törekvéseiből újabb kezelhetetlen méretű veszélyforrások keletkeznek. Egyre több konfliktust fog jelenteni a felhalmozódott hatalmi, pénzügyi, politikai ellentétek régóta húzódó megoldatlansága (például izraeli–palesztin ellentétek, Kína és India erősödő gazdasági és világhatalmi törekvése). Ez az általános világválság időszaka a mai helyzet vizsgálata, elemzése alapján várhatóan 2025–2027 körül bekövetkezik, tehát 2010-hez képest 16-18 év múlva.
– Mindez nagyon közelinek és meglehetősen kétségbeejtőnek tűnik. Azonban az ember okos és leleményes, a tudósok segítségével bizonyára ki fognak találni valamit.
– Okos és leleményes, de arról se feledkezzünk meg, hogy önző. A tudósok évtizedek óta jelzik az összeomlás közeledtét, mégsem történnek érdemi változások, még az oly sokat emlegetett globális felmelegedés visszaszorítása érdekében sem, pedig annak következményeit a szélsőséges időjárás és a sokasodó természeti katasztrófák révén mindenki a saját bőrén érzékelheti. Az energiaigény növekedésében döntő szerepe van az Egyesült Államoknak. Az utóbbi évtizedekben egyetlen amerikai elnök sem tűzte ki célul, hogy korlátozzák az amerikai állampolgárok energiafogyasztását, jóléti és kényelmi szintjét, és az ezzel szoros összefüggésben lévő káros anyagok kibocsátását. Ezt a helyzetet jól jellemzi az is, hogy a kiotói egyezmény hiánya és a koppenhágai kudarc is az Egyesült Államok számlájára írandó, az esetleges versenyhátrányra hivatkozva, Kínával és Indiával szemben.
– A legnagyobb tragédia az egészben, hogy mindez egy időpontra hegyeződik ki. Mire elfogy az olaj, addigra a klímaválság sokkal előrehaladottabb lesz. Az olajválság következménye egy olyan mérvű gazdasági válság lesz, amelybe belegondolni is nehéz. Az emberek hozzászoktak a jóléti társadalom kínálta lehetőségekhez, amelyben korlátozást lesznek kénytelenek elszenvedni. Az életszínvonal-csökkenés nem lenyugtatja majd az embereket, hanem inkább felszínre hozza, kiélezi a problémákat. Az emberek nem egyenlő arányban fognak elszegényedni, még élesebbek lesznek a társadalmi különbségek. Azt látjuk, hogy kevesebb lesz az élelem, sokfelé éhezés, az ivóvíz hiánya következtében járványok várhatók. Az emberi természetben olyan erős a bírvágy, az irigység, hogy a fogyatkozó javakat inkább erőszakos úton fogják magukhoz ragadni, mintsem lejjebb adjanak a fogyasztási szokásokból.
– A fenntartható fejlődés munkacsoport tagjai az olajválság kapcsán csak az ipari civilizáció végéről beszélnek, mely egy kezdetlegesebb életformára való áttéréssel túlélhető. Ön a tanulmányában ugyanerre a következtetésre jut azzal a különbséggel, hogy nem látja esélyét a túlélésnek. Értekezésének kuriózuma, hogy a tudósok következtetéseit párhuzamba hozza bizonyos bibliai jövendölésekkel. Mondana ezekről valamit?
– Kevesek előtt ismert, hogy a Biblia számos profetikus jövendölést tartalmaz. A próféciák 90 százaléka beteljesedett, valós történelmi tényeken nyugvó eseményeket tartalmaznak, azonban a maradék 10 százalék beteljesedése közvetlenül előttünk áll. Kutatóként nagyon érdekelt, hogy egyezik-e a tudomány álláspontja azzal a tendenciával, amit a próféciák képviselnek.
– Ezek szerint szó van a jövendölésekben az ipari civilizáció bukásáról is?
– Közvetetten igen. A bibliai próféciák nem beszélnek konkrétan az olaj fogyásáról, de annál inkább szólnak a végidőben általánossá váló válságfolyamatokról. Jézus Krisztus Máté evangéliuma 24. fejezetében a történelem vége előtti világméretű éhezésről, járványokról, természeti katasztrófákról és helyi háborúk sokaságáról beszélt. Ezek természetesen összefüggnek civilizációnk hanyatlásának jeleivel, mint például a klíma- és energiaválsággal és természetesen az ezt előidéző társadalmi és erkölcsi válsággal. A próféciák rámutatnak arra, hogy a földtörténet utolsó korszakában élünk, amelyet a teljes összeomláshoz vezető nyomorúságok (szociális válság, klímaválság következményei, háborúk – lásd a két világháború nemzetek közötti háborúit), katasztrófák sokasodása, egymás hatását erősítő válságfolyamatok fogják jellemezni (globális klímaválság, pénzügyi válság, energiaválság, szociális válság, erkölcsi válság stb.). Jelenleg óriási méretű a gazdasági válság, amire az emberek többsége nem számított, biztonságban érezték magukat a pénzügyi mohóságuk ellenére. Most pedig már egyértelműen látható, hogy 2015 körül hatalmas energiaválság várható, amire érdemileg csak nagyon kevesen figyelnek oda.
– A globális összefogás talán még segíthetne.
– Erről is beszél a Biblia, de sajnos nem pozitív értelemben. Tudniillik a végidőről szóló profetikus előrejelzések markánsan bemutatnak egy hamis megoldási kísérletet is, amely végül is az előzőekben bemutatottak (olduvai elmélet) szerint az olaj és a klímaválságból következő szétesőfélben lévő világ megmentésére vagy ezek megelőzésére vállalkozik.
– Mi a baj ezzel, főleg, ha emberileg semmilyen más megoldás nem létezik?
– Közös rendezőelvek nélkül lehetetlenség az összefogás. Márpedig a közösségi érdek fölött egyéni érdekek állnak. A rendteremtésre irányuló közös elvek megfogalmazása kudarcra van ítélve addig, amíg az egyének szintjén széthúzás tapasztalható. Nyilvánvaló, néptömegek szintjén csak diktatórikus eszközökkel, eszmei-ideológiai behangolással, hatalmi eszközök bevetésével lehetséges ezeknek a törekvéseknek érvényt szerezni. A próféciák szerint egy bizonyos valláspolitikai szövetség hatalomra jutása próbálja majd a kétségbeesett tömegekkel elhitetni azt, hogy a megoldás a kezükben van. Ennek kibontakozására már ma is láthatunk határozott törekvéseket például XVI. Benedek pápától is, aki a Szeretet az igazságban (Caritas in veritate) kezdetű enciklikájában egy globális megmentési programot vázol fel.
– Akkor mi a megoldás az ön meggyőződése szerint?
– A megoldás már régen nem a mi kezünkben van. A lavina elindult. Aki meg akarja ismerni a Biblia korunkról szóló jövendöléseit, Dániel és Jelenések könyvéből világos forgatókönyvet ismerhet meg arról, hogy miként jut el Földünk a végső összeomláshoz, és hogyan zárja le végül Jézus Krisztus a második eljövetelével a földi történelmet. Az olajválság realitása alapvető
en beleillik ebbe menetrendbe, azaz felgyorsíthatja, vagy mondhatjuk, majdnem hogy kiszámíthatóvá teszi ennek idejét. Bár tudom, hogy ez csak hozzávetőleges számítás lehet, mert hiszen „sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk az Ő eljövetelének”. Sajnos már megállíthatatlan ez a folyamat, legfeljebb lassítani lehet. A próféciák szerint azonban ez még nem jelenti mindennek a végét, mert Isten újjáteremti a földet, ahol végre minden a helyére kerül. Addig is, feladatunk a válságfolyamat lassítása, az emberek figyelmeztetése és a személyes felkészülésünk erre a rendkívüli és örök sorsunkat meghatározó időre, a megváltás titkának megértése által.
A teljes cikk elolvasható a Nyitott Szemmel magazin március-áprilisi számában.
www.nyitottszemmel.hu
Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése