Vitára senki sem jelentkezik.
De a tételek világgá röpülnek,
mint fészekhagyó madarak.
Már nyomtatott lapon suhannak,
most még latinul,
holnap németül,
azután mindenféle nyelven.
S a wittenbergi szerzetes,
teológia tudós tanára
döbbenve nézi röptüket:
„Istenem, Istenem!
Ha Te játékot akarsz kezdeni
szegény szolgáddal, énvelem,
Temagadért cselekedd egyedül!
S oltalmazz, bele ne keverjem
tulajdon bölcsességemet!”
Ha Te játékot akarsz kezdeni
szegény szolgáddal, énvelem,
Temagadért cselekedd egyedül!
S oltalmazz, bele ne keverjem
tulajdon bölcsességemet!”
A tételmadarak suhanó röptét
megállítani többé nem lehet.
megállítani többé nem lehet.
Luther lázasan írni kezdi hát
tételeinek magyarázatát:
„Az egyház reformációra szorul.
És az nemcsak a pápák dolga,
hanem az egész nagyvilágé,
de méginkább magáé az Istené.
Mikor jön el, Ő tudja egyedül.”
És mélyet sóhajt: Bár ma kezdené!
Bár ma virradna boldog hajnala!
tételeinek magyarázatát:
„Az egyház reformációra szorul.
És az nemcsak a pápák dolga,
hanem az egész nagyvilágé,
de méginkább magáé az Istené.
Mikor jön el, Ő tudja egyedül.”
És mélyet sóhajt: Bár ma kezdené!
Bár ma virradna boldog hajnala!
Nem sejti még, hogy, amit várva vár,
Isten már el is kezdte – általa.
Isten már el is kezdte – általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése