2017. november 26., vasárnap

Gyökössy Endre: Miért félünk a csöndtől?

saját fotóm: Erdőben...(H.Gy.)
„Több csöndre van szükségünk éppen olyan világban, amelyben a legtöbb ember annyira fél a
csöndtől, hogy szinte szüntelen hangkulisszákkal veszi körül magát otthon, sőt még az erdőben, kiránduláskor, vagy akár tavon, csónakázás közben is. Így védekezik a megcsendülő, a hangot
adó csöndtől, amelyben Isten szól, ahogy szólt egykor, szólhat és szól ma is (ha akar).
Aki a csöndtől fél, az nemcsak Istentől fél, hanem a lénye alaphangjának megszólalásától, felgyűrűző zörejeitől, amelyek esetleg vádolják, vagy fél, hogy minden diszkódübörgésnél erősebben, annak „fényoltárainál” és árnyorgonáinál élesebben elborítja a tudattalanja. Ezért vállalja manapság olyan
sok ember, hogy inkább audio- vagy videoidiótává váljék. Ez még mindig elviselhetőbb számára,
mint az, hogy önmagával szembesüljön. Mert Isten felé lépni annyit is jelent, mint belépni a csöndbe, ahogy Jézus tette. Sokszor még a tanítványaitól is elvonult, hol a pusztába, hol egy hegytetőre.”
Gyökössy Endre: Magunkról magunknak....
Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése