E.G.White: Kétféle ima...

saját fotóm: Csónakok...(H.Gy.)

„Kétféle ima létezik: a formális és a hitből való ima. Ugyanazon kifejezések megszokott sorozata, ismételgetése, amikor a szív nem érzi, hogy szüksége van Istenre, csupán formális ima. (…) Amikor imádkozunk, megfontoltnak kell lennünk, hogy a szívünk kívánságát mondjuk el, és csak azt mondjuk ki, amit átgondolunk. A létező összes szóvirág nem ér fel egyetlen igaz sóhajjal, amely kifejezi szent vágyódásunkat. A legékesebben hangzó imák is csak hiábavaló ismétlések, ha nem fejezik ki szívünk valódi érzéseit. Más a komoly, szívből származó ima, amikor egyszerű szükségletünket úgy visszük Isten elé, mintha egy barátunktól kérnénk szívességet, és bizalommal várjuk azt, amit szeretnénk elnyerni – ez a hit imája. A vámszedő, aki imádkozni ment a templomba, jó példája az őszinte, odaadó imádkozónak. Ő érezte, hogy bűnös, nagy szüksége van Isten segítségére, s ez indította kívánsága kimondására: „Uram, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lukács evangéliuma 18,13)

Amikor elmondtuk kéréseinket, ne várjuk, hogy amit mi is meg tudnánk tenni önmagunkért, azt Isten tegye meg értünk. Isten gondoskodása nem ezt jelenti. Teremtőnk készséggel nyújt segítséget azoknak, akik Őhozzá fordulnak kérdéseikkel és kéréseikkel, azonban az isteni segítséget egyesítenünk kell emberi igyekezetünkkel és erőfeszítéseinkkel. Nem juthatunk a mennybe, ha nem indulunk el és nem igyekszünk Isten országa felé. Nem visznek fel a mennybe mások imái, ha mi magunk elhanyagoljuk az imádságot.”

Ellen G. White (1827-1915) amerikai, keresztény írónő.
Krisztus példázatai c. könyv, http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/kp/toc.htm