Füle Lajos: Átjár a fény...

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)

Ősz, késő ősz... Varjak röpködnek
bennem:
sötét gondolatok...
Nehéz napok sorjáznak életemben,
a nap alig ragyog.
Reggel, ha fáj, és megborzong
a lelkem,
kérdések károgó
csapatja húz és fészkel meg
fejemben:
mit hoz a tél, a hó?

S jönnek fehér ruhában drága igék:
„Ne félj, veled vagyok!”
Betelt csodák derűs szivárványívét,
mint nyíló ablakot,
mutatják fel a múltból, újra látom
az ÚRNAK KRISZTUSÁT,
KI megtalált és kiemelt a sárból,
mikor az ifjúság
viharai röptettek, porba vágtak,

S ÁTJÁR A FÉNY, URAM,
MERT ÚJRA LÁTLAK.

Füle Lajos (1925-2015), református költő,
Ybl-díjas mérnök