Interjú dr. Hetesi Zsolt asztrofizikussal...
A kutató tényeket tár fel. Nincs döntéshelyzetben, a szavát azonban fölemelheti, és megmutathatja, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében.
A jövő – nincs is?
– Nehéz megértenünk, milyen kritikus helyzetben vagyunk – sokan csak ijesztgetésnek veszik a súlyos válságról szóló híreket. Az ön tanulmányában meglepő gondolatokkal találkozunk.
– Nehéz megértenünk, milyen kritikus helyzetben vagyunk – sokan csak ijesztgetésnek veszik a súlyos válságról szóló híreket. Az ön tanulmányában meglepő gondolatokkal találkozunk.
– A kutató tényeket tár fel. Nincs döntéshelyzetben, a szavát azonban fölemelheti, és megmutathatja, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében. Nemzedékünk megéri a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását. Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járvány vagy éhínség végezzen vele.
– Félelmetes állítás…
– Ennek valószínűsége persze földrészről földrészre változó, de ez egyikünket sem nyugtathat meg. A túlnépesedett Ázsiában és Afrikában a járványok és az éhínség a fő kockázati tényezők, a jelenleg fejlett világban az erőszakos halálokok ugrásszerű növekedése és az idős emberek kórházi kezelésének megszűnése jelent valós veszélyt. Ma már nyilvánvaló, hogy változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt. A bolygó éghajlatának változása önmagában is elég lenne ahhoz, hogy aggodalommal szemléljük jövőnket, még inkább a gyermekeink jövőjét. Még megoldhatatlanabb gond az erőforrásválság. Ez tíz éven belül káoszba taszíthatja társadalmunkat. A világhatalmi sakkjátszma és az ember genetikai öröksége mintegy megkoronázza az egész jelenségkört. A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, ami gerjeszti a népességnövekedést. Ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos probléma most egyszerre lép fel: az éghajlati és az erőforrásválság.
Erőforrásválság
– Egyre többen ismerik fel, hogy az ősmaradványi erőforrásokra épülő társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás, olaj. El kell búcsúznunk a megszokott kényelemtől?
– Óriási teljesítményeink egyszerűen annak köszönhetők, hogy rendkívül olcsón tudunk erőforrásokat rendszerbe állítani azért, hogy bármit gyártsunk, mozgassunk, vagy kényelmesebben éljünk. Az Egyesült Államok éves fogyasztása erőforrásokból háromszor több, mint amit a területén élő növényzet összesen megköt. Az 1980-as évektől mind több kutató foglalkozott a készletek kimerülésének gondolatával, ezt nevezik olaj hozamcsúcs-elméletnek (peak oil theory). A Földön a lélekszám növekszik, és legalább ezért növekednie kell az energiatermelésnek is. Egyébként az is igaz, hogy egy ember is többet fogyaszt, mint korábban, így állandó népesség mellett is egyre hatványozódó erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Így szükségképpen elérünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhető.
– Vannak más erőforrások is, miért annyira hangsúlyos az olaj?
– Az olaj adja a villamosáram-termelés 40, a közlekedés erőforrásainak 90 százalékát. Olaj hiányában súlyos ellátási zavarok várhatóak. Ellátási zavarok miatt akár 2009-ben vészhelyzet állhat elő, ugyanis a kereslet és a kínálat között 5 százalék rés lehet 2008 végén, ami 2009 közepére 8 százalék lehet – ez közepesen derűlátó becslés.
– Az 1979-es olajválságot – amikor Nagy- Britanniában háromnapos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák, benzinhiány és áramkimaradások – 9 százalékos hiány idézte elő. Akkor az OPEC nem volt hajlandó olajat adni, most pedig képtelen lesz majd – ez a válság nem oldódik meg „magától”, mert nem növelhető a kitermelés. Végül is a helyzet még bonyolultabb és komolyabb, mint ami az eddigiekből látszik. A közgazdászok döntő többsége nincs tisztában a helyzettel, ezért a gazdasági nehézségekre a folytonos gazdasági növekedés hamis képét ajánlják, sőt erőltetik megoldásként. Csakhogy a mindenáron növekvő gazdaság veszélye kettős. Az erőforrás- és nyersanyagigény hatványozottan növekszik. A társadalom nyersanyag-felhasználása már így is megegyezik a teljes élővilág nyersanyagforgalmával, a fénymegkötéssel (fotoszintézis) felhalmozott növényi erőforrások felét az ember hasznosítja. Az erőltetett gazdasági növekedés biztosan a végpusztulásba juttatja a bolygót, akár azzal, hogy megkétszerezi az üvegházgázokat a légkörben, és ezzel az élővilág összeomlik, akár (de inkább ezzel együtt) úgy, hogy feléli az összes elérhető olcsó ősmaradványi erőforrást, és az olcsó erőforrásokra épült társadalom összeomlik.
– Szenet és földgázt is használhatunk…
– Bár van még némi szenünk és földgázuk, azonban ezekből is egyre több fogy, ráadásul bányászatuk és szállításuk olajat igényel. Szénből az export csúcsa – azaz a piacon mozgó összes szén mennyiségi csúcsa – az idén várható, a tényleges kitermelési csúcs 2020-ban. Gázra ugyanezek az adatok 2012 és 2014.
Áram nélkül
– Milyen kézzelfogható következményei lehetnek ennek az erőforrásválságnak?
– Az ősmaradványi erőforrások adják a villamosáram-termelés 66 százalékát – az olaj 7 százaléka, a földgáz 44 százaléka, a kőszén 88 százaléka, a víz- és atomerő 100 százaléka ide fordítódik. Az ősmaradványi erőforrások kiesése fokozatos áramkorlátozást, illetve teljes kimaradást okoz öt, illetve tíz éven belül. Áram nélkül a mai társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe be ütközik. Ha nincs szállítás, az élelmiszer nem jut el a városokba – a szállítás 90 százaléka olajalapú –, áram nélkül megszűnik a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés. Mivel a fejlett világ a kapcsolattartásra egyre inkább a világhálót és a mobiltelefon-rendszert használja, ez a terület is komoly visszaesést szenved el. 2015-re a jelenlegi kitermelés egyharmadával visszaesik. Ez az áramtermelésben 500 ezer MW villamos teljesítmény kiesését jelenti.
– Ekkor már nyilván leállnak a különböző gyárak is. Mi történik a termeléssel, a kereskedelemmel?
– Olaj hiányában a műanyaggyártás (mely az élet egyre több területén kizárólagos, és az anyagforgalom jó részét teszi ki) visszaesik. Műtrágyákat és vegyszereket sem lehet majd előállítani – a műtrágyagyártás rendkívül erőforrás-igényes iparág. A gépek is leállnak, mindez együtt a mai mezőgazdaság végét jelenti. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza.
– Az erőforrások árának növekedése miatt pénzromlásra is számíthatunk…
– …és ez a pénzromlás többé nem áll meg. A folyamatot gazdasági válság és munkanélküliség követi, amely a fogyasztói társadalom bukásához vezet. Árszínvonal-növekedés, fogyasztáscsökkenés, tartós világválság elé nézünk.
– Különösnek tűnik, hogy ön még az összeomlás sorrendjét is meghatározza tanulmányában.
– Az összeomlás egy lehetséges és valószínű sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy – mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat – összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek. A fejlődő világban a mezőgazdálkodás megnövekedett termésátlagai a népesség növekedését is maguk után vonták. Amikor ezekben az országokban az erőforráshiány miatt visszaesnek a termésátlagok, ez mintegy 4–4,5 milliárd ember halálát jelenti majd, körülbelül 2040-ig bezárólag.
– Elképzelhetetlennek látszik egy ilyen mértékű éhínség. Tapasztalhatjuk-e ennek a globális élelmiszerhiánynak valamilyen előjelét?
– Az észak-koreai nagy éhínséget és több millió ember halálát éppen az okozta, hogy Kína már nem hajlandó olcsón földgázt szállítani Észak- Koreának, amely így nem képes műtrágyát gyártani. A termésátlagok visszaesését éhínség követte, melyben 3 millió ember halt már meg, és további 4–5 millió áll az éhhalál szélén. Észak- Korea az olajért cserébe még az atomprogramját is feladta 2007 elején!
Forrás: Nyitott Szemmel magazin
www.nyitottszemmel.hu
Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S
– Félelmetes állítás…
– Ennek valószínűsége persze földrészről földrészre változó, de ez egyikünket sem nyugtathat meg. A túlnépesedett Ázsiában és Afrikában a járványok és az éhínség a fő kockázati tényezők, a jelenleg fejlett világban az erőszakos halálokok ugrásszerű növekedése és az idős emberek kórházi kezelésének megszűnése jelent valós veszélyt. Ma már nyilvánvaló, hogy változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt. A bolygó éghajlatának változása önmagában is elég lenne ahhoz, hogy aggodalommal szemléljük jövőnket, még inkább a gyermekeink jövőjét. Még megoldhatatlanabb gond az erőforrásválság. Ez tíz éven belül káoszba taszíthatja társadalmunkat. A világhatalmi sakkjátszma és az ember genetikai öröksége mintegy megkoronázza az egész jelenségkört. A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, ami gerjeszti a népességnövekedést. Ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos probléma most egyszerre lép fel: az éghajlati és az erőforrásválság.
Erőforrásválság
– Egyre többen ismerik fel, hogy az ősmaradványi erőforrásokra épülő társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás, olaj. El kell búcsúznunk a megszokott kényelemtől?
– Milyen lehet a pesszimista becslés… De olajválságra is volt már példa.
– Milyen kézzelfogható következményei lehetnek ennek az erőforrásválságnak?
Forrás: Nyitott Szemmel magazin
www.nyitottszemmel.hu
Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése