Füle Lajos: Panoptikum...

saját fotóm: Madame Tussauds Panoptikumának
névadója, Londonban (H.Gy.)

Ez a „szent” itt olyan álszent,
ki csak úgy köpi az áment,
s vizet prédikálva borral
él adandó alkalommal.

Amott meg egy kedvet rontó,
szünet nélkül igét mondó
automata keresztyén,
nehezék a más keresztjén.

Jámbor ez, mint vajas zsemle,
de vaj alig akad benne,
rágós, szíjas bele, kérge,
nem való, csak – a szemétbe.

Amaz, míg az ÚRHOZ kiált,
egész sereg bálványt imád,
szeme közben meg se rebben,
így őszül meg – „becsületben”.

Ez meg emitt attól beteg,
hogy nem mondhat ítéletet.
Nincs rá nagy ok? Nem érdekes,
a kákán is csomót keres.

Őrölget az imamalom,
nehéz por száll: az unalom.
Nincsen abban búza, árpa,
üresen csak járja, járja.

Talán a legnagyobb gazság
e földön az önigazság:
feketét ad el fehérnek,
ettől esz mást meg a méreg.

Férfin és nőn, lányon s fiún,
betelhet a panoptikum.
Csak egy marad meg vigaszul:
könyörülhet rajtunk az ÚR.

KYRIE ELEISON!
Uram irgalmazz! 

Füle Lajos (1925-2015), református költő, 
Ybl-díjas mérnök