(Példabeszédek 15,4)
"Jézus a szelídséget azok közé az erények közé számítja, amelyek alkalmasakká tesznek
bennünket Isten országára. A romlott emberi természet mindig kész a vitatkozásra, de aki
Krisztustól tanult, az megszabadult önző énjétől, a büszkeségtől és az uralomvágytól, lelkében
békesség honol, mert önmagát Isten Lelkének adta át. Csak az önszeretet ronthatja meg
békénket. Amíg önző énünk él, mindig készek vagyunk minden bántalom és sérelem ellen
védekezni. Ha azonban önző lényünk már halott és életünk Krisztussal az Istenben elrejtett
élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk
a gúnnyal és bántalommal szemben."
(E.G. White: Gondolatok a Hegyi beszédről, Boldogok a szelídek c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése