"Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon." (Zsolt 92,13)
"A keresztény ember jelleme gyakran az isteni eszméktől idegen környezetben, gúnyolódások
közepette fejlődik ki. Úgy kell megállnia, mint a pálmafának a sivatagban. A pálmafát a nappalok keménysége gyötörheti, a sivatagi homok sértheti a gyökereit és belepheti a törzsét, mégis
örökzölden él a szikkasztó homokon. Ha eltávolítod a homokot egészen le a gyökérig, akkor
rájössz a dolog nyitjára. A gyökér mélyen lenyúlik a föld mélyében lévő, rejtett vízforrásig.
Ilyen a hívők Krisztusban elrejtett élete. A gonoszság között is megmaradnak lelkileg tisztának,
igaznak, hűségesnek. Számukra Jézus az örök élet kútforrása. A hit olyan, mint a pálmafa
gyökérzete: a láthatatlan mélybe hatol, hogy onnan merítsen, az élet forrásából."
(E.G. White: Signs of the Times, 1886. júl. 8.)
"Ha a lélekben Krisztus szeretete lakozik, akkor - ha ma még olyan is, mint a száraz ág -
olyanná lesz, mint Libanon cédrusa, melynek gyökerei a nagy vizekig érnek. A cédrus erős
gyökérzetéről nevezetes. A törzset nem néhány rost vagy gyökérfonat erősíti a földhöz,
hanem gyökérzete úgy hatol a sziklás talajba, mint az erős ék, mind mélyebbre és mélyebbre,
hogy végül szilárd részt érve rögzítse a fát. Mikor erős vihar tépázza a koronát, a gyökérzet
megbízhatóan védi. Milyen Istentől áldott cédrus lehetne Krisztus minden követője, ha mélyen gyökereznék az igazságban, és szilárdan kötődnék az örökkévaló Kősziklához!"
(E.G.White: Review and Herald, 1882. jún. 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése