"Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost vesz meg."
(Példabeszédek 16,32)
"Az emberek egy része önuralom gyakorlása nélkül nőtt fel. Nem zabolázták meg sem
indulataikat, sem nyelvüket. Egyesek közülük Krisztus követőinek vallják magukat, de nem
azok. Ha az Üdvözítő szelídsége és alázata lenne bennük, nem adnának szabad utat a
természetes szív késztetéseinek cselekedeteikben. Némelyek idegesek, és ha szavaikban, kedélyállapotukban kezdik elveszíteni önuralmukat valamely provokáció hatására, olyan
mérgezést kapnak a haragtól, mint az iszákos a szeszes italtól. Nem józanok. Sátán teljes
mértékben uralkodik rajtuk ebben az időszakban. Minden egyes ilyen haragkitörés gyengíti idegrendszerüket és erkölcsi erejüket, nehezebbé téve, hogy a következő alkalomkor
megtartóztassák magukat a felháborodástól.
Ennek az embercsoportnak csak egy gyógyszere van: önuralom minden körülmények
között. Az az erőfeszítés, hogy olyan kedvező helyzetet teremtsenek maguknak, amelyben
énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán tudja ezeknek a szegény
lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja támadni őket újra és újra. Állandó
nyugtalanságnak lesznek kitéve mindaddig, amíg önmagukat sokra tartják. A legnehezebb
terhet viselik ezek az emberek, amit csak halandó cipelhet, ez pedig az »én«, a megszenteletlen,
az alárendeltséget nem tanult én. De mégis van reménység a számukra! Adják át önként az
uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdelmekkel és aggodalmakkal."
(E.G. White: Youth Instructor, 1886. nov. 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése