"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak,
erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésa 40,30-31)
"Az alpesi sast gyakran leveri a vihar a hegyek szoros, mély útjaiba. A viharfelhők bekerítik
a hatalmas hegyi madarat, sötét tömegük elzárja előle a napsütötte magaslatot, ahol fészke
van. Fáradozásai, hogy feljusson, kilátástalannak látszanak. Ide-oda csapong, erős
szárnyaival verdesi a levegőt, kiáltásával felkelti a hegyek visszhangját. Végül diadalkiáltással
szökken fel a magasba, és a felhőket áttörve újra a ragyogó napfényre jut, messze elhagyva
a homályt és vihart. Így lehetünk körülvéve mi is nehézségekkel, csüggesztő körülményekkel
és sötétséggel. Hamisság, szomorúság, igazságtalanság zárhatnak körül bennünket. Olyan
felhők takarhatnak el, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülmények ellen.
A menekülésnek csak egyetlen útja van. A föld felett felhő és pára száll, a felhők felett azonban
Isten világossága fénylik. A hit szárnyai segítségével az Ő jelenlétének napfényébe
emelkedhetünk."
(E.G.White: Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése