 |
| Poldi Joe fotója... |
(Lukács 12:2)
Vörösbegy és veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Pedig az élet oly szép valami!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek,
panaszkodnak,
mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja:
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Pedig az élet oly szép valami!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek,
panaszkodnak,
mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja:
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".
Charlotte Friede – fordította: Túrmezei Erzsébet (1912-2000),
evangélikus költő, műfordító, tanár
evangélikus költő, műfordító, tanár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése