„Andrásnak egyetlen vágya volt: egy bicikli. Egy sárga bicikli, minden tartozékkal, olyan, amilyet
a város valamelyik kirakatában látott. Nem tudta többé kiverni a fejéből. Mindenütt a sárga biciklit
látta, álmában, a tejeskávéban, Nagy Károlyban, aki a tankönyvében szerepelt.
a város valamelyik kirakatában látott. Nem tudta többé kiverni a fejéből. Mindenütt a sárga biciklit
látta, álmában, a tejeskávéban, Nagy Károlyban, aki a tankönyvében szerepelt.
De András édesanyjának még nagyon sok minden másra kellett a pénz, és a kiadások napról-napra
nőttek. Már biztos volt, hogy nem tudja azt a drága biciklit megvenni, amelyről András álmodott.
nőttek. Már biztos volt, hogy nem tudja azt a drága biciklit megvenni, amelyről András álmodott.
András ismerte édesanyja gondjait, ezért közvetlenül Istentől kérte a biciklit Karácsonyra. Esténként
a következő mondattal toldotta meg az imáját: „ Emlékezz arra, hogy Karácsonyra egy sárga biciklit
kapok. Ámen.”
a következő mondattal toldotta meg az imáját: „ Emlékezz arra, hogy Karácsonyra egy sárga biciklit
kapok. Ámen.”
Az anya minden este hallotta, ahogyan András a bicikliért imádkozik, és minden este szomorúan
rázta a fejét. Tudta, hogy a Karácsony bizony fájdalmas nap lesz András számára. Nem lesz bicikli
és a gyerek csalódott lesz emiatt.
rázta a fejét. Tudta, hogy a Karácsony bizony fájdalmas nap lesz András számára. Nem lesz bicikli
és a gyerek csalódott lesz emiatt.
Eljött a Karácsony napja, és András természetesen nem kapott semmilyen biciklit. Este a gyerek,
ahogy szokott, letérdelt az ágya elé, hogy imádkozzon.
ahogy szokott, letérdelt az ágya elé, hogy imádkozzon.
- András – mondta neki kedvesen az édesanyja - gondolom, nagyon szomorú vagy,
amiért nem kaptad meg a biciklit. Remélem, hogy nem haragszol Istenre, amiért nem
váltotta valóra a kérésedet. András az anyjára nézett:
amiért nem kaptad meg a biciklit. Remélem, hogy nem haragszol Istenre, amiért nem
váltotta valóra a kérésedet. András az anyjára nézett:
- Ó, nem, mama. Nem vagyok mérges Istenre. Hiszen válaszolt az imámra.
Azt mondta: „Nem!”.
Azt mondta: „Nem!”.
Bruno Ferrero, 1943. június 2. — 2006. április 15. olasz író és politikus
Körök a vízen c. könyvéből
a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." (Máté 18:3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése