A természet Istenről beszél - életmentő öngyilkosok avagy a kamikaze fehérvérsejtek titkáról...

saját fotóm: Minden múlandó...(H.Gy.)

     Amikor a második világháborúban a japán császárságot a közvetlen bukás fenyegette, az országot a hős kamikazék segítségével próbálták megmenteni. A halál önkéntesei erős robbanóanyaggal megtöltött repülőkbe ültek, és az ellenséges hajóknak irányították a gépet. Minden repülő egy hajót tett tönkre. Japán mégsem kerülhette el a bukást. A kamikazék kevesen voltak, nem jutottak el mindenhová. Ha a japán eget repülő-felhőkkel takarhatták volna el, ha a tévedhetetlen kémszolgálat minden pillanatban elegendő repülőt és hozzá kamikazét rendelhetett volna a veszélyeztetett helyre -- akkor egészen másképp lett volna, sokkal eredményesebben védekezhettek volna az ellenséggel szemben. Hasonlóan az emberi vérkeringés önvédelmi rendszeréhez: a leukocitákhoz, a fehér vérsejtekhez. A vérben a vörös vérsejtek mellett fehér vérsejtek is vannak. Az artériákban a vér a test legtávolibb részeibe is eljuttatja az éltető anyagot, a vörös vérsejtek legnagyobbrészt az oxigént közvetítik. Az egész vérkeringés megterhelt kereskedelmi hajókra vagy élelmet szállító karavánra hasonlít, amely a pusztában halad -- kiszolgáltatva a fölfegyverzett ellenségnek. Ebben az esetben az ellenséget fertőző mikrobák és vírusok képezik, amelyek minden oldalról a testbe hatolnak. Testünk hamarosan a kapzsiságuk zsákmánya lenne, ha a vérben nem őrködnének éber kamikazék -- a leukociták. Belőlük ezerszer kevesebb van, mint a vörös vérsejtekből, de ezek a nagyobbak és a mozgékonyabbak. A fehér vérsejtek igazi élő sejtek, 10-20 mikronmilliméteres plazmával és maggal. Úgy tűnik, mintha önálló szervek volnának a szervezetünkben. Önállóan keringenek a vérben, megállnak az erek falainál, átvergődnek a szöveteken és hártyákon, és szabadon mozognak a nyiroknedvben. Mindenben az ősállatra, az amőbára emlékeztetnek. Mint azoknak, ezeknek is állábuk van, illetve karjuk, amelyek a citoplazma kidomborodásaiból keletkeznek. Ezekkel a kis karokkal irányítják mozgásukat, és megállnak a vérerek falainál -- egyben ez a harci fegyverük is. Az első pillantásra az ember azt hinné, hogy ezek a fehér vérsejtek jó szándékú tolakodók a vérben, mint a mikrobák és a vírusok is, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak rossz szándékúak. Csak akkor értjük meg szerepüket, ha az egész szervezetünk szolgálatán keresztül figyeljük meg őket, amikor  megtudjuk, hogy számuk a szervezet szükségleteihez mért, megértjük, hogy azok is testünk szerves részei. De még mindig túlságosan önállónak tűnnek, olyannak, mint valami önálló barbár harci egység a császárság határán, amelyet a hadvezérek azért szoktak megszervezni, hogy az ellenséget elhárítsák. Amikor ugyanis a testben valamilyen veszélyes betolakodó üti fel a fejét, figyelmeztetést kapnak erről a leukociták, és mintha riadóztatnák őket, mintha egy központból irányítanák őket, minden egyes fehér vérsejt megkapja saját feladatát a védelmi akcióban. Gyorsan a veszélyeztetett helyre sietnek, áthatolnak a szöveteken, hártyákon, és körülveszik az ellenséget -- mintha tudatában volnának küldetésüknek, a halállal járó önfeláldozásnak. Kinyújtják karjaikat az ellenség felé, halálos öleléssel átfogják, megölik, és vele együtt meghalnak. Mindaddig, amíg vannak mikrobák, újabb és újabb leukociták érkeznek, és szervezetünk központjában sürgetik az újabb leukociták termelését. A harctéren halott leukociták és mikrobák fekszenek: az anyag, amelyet a szervezet genny formájában kidob magából.  A leukociták szervezetének köszönhetjük felépülésünket. Az egészségünk minden pillanatát nekik köszönhetjük. Ez az önvédelmi berendezés mindannyiunkban működik -- a fogamzás első heteitől kezdve egészen a halálig. Ezzel is egy konkrét feladat rendkívül jó megoldását és legtökéletesebben elgondolt tervét láthatjuk. A feladat végrehajtásakor, a különböző mérgek és ellenmérgek fizikai, vegyi és természeti törvényeinek alkalmazásával a jelzés és ellenőrzés értelmet meghaladó rendszerének lehetünk tanúi.
     Az élő szervezet jobban föltalálja magát a Japán Császárságnál -- a leukociták túltesznek a kamikazékon.

Történet Zivko Kustic: A természet Istenről beszél c. könyvéből...