A hangyaleső, mint minden rovar, a tojásban kezdi meg az életét. Amikor kikel a meleg homokban, mozgékony fejű, nagy, szőrös lárva. Fején erőteljes fogó alakú állkapocs, hosszú szívó szájszervvel, mérget tartalmazó fogakkal meredezik. A lárva nem sokáig töpreng. A homokos tisztáson vermet ás. Nem találkozott még ugyan a hangyákkal, de már lesi, várja őket. Erőteljes mozdulatokkal üreget ás magának a homokban. Nem akármilyet, hanem szabályos alakú, sima falú tölcsért. Ez a legmegfelelőbb rejtekhely számára, mert a sima fal egy pontban találkozik, és minden rovar, amely megcsúszik a homokban, pontosan a tölcsér csúcsába pottyan. A hangyaleső ,,számításba vette'' a Föld vonzóerejét is, amelynek következtében a testek lecsúsznak a lejtőn. A vadász a mértanra és a fizikára alapoz. Tervét nem bízza a vétetlenre. Ha mégis egy-egy szófogadatlan homokszem a
vermecskébe hullik, a hangyaleső a rovarlárvára jellemző erőteljes fejmozdulattal dobja ki onnan, azután beleássa magát a homokba,széttárja állkapcsait és vár. S ami késik, nem múlik. Az arra
közeledő hangyák valamelyike (a lárva ösztönszerűen telepedett meg a hangyaboly közelében) belepottyan a csapdába. Az erős fogók becsukódnak fölötte, a méreg azonnal hat, s megvan a zsákmány. Őkelme pedig elégedetten mászik ki a homokból.
Működésbe lép a textilgyár
Ha eljön az ideje, a lárva felhagy a vadászattal, és mélyre, körülbelül tíz centiméternyire beássa magát a homokba. Ott egy kis labdát gyárt maga köré a vékony, összeragasztott szálakból. A
kegyetlen vadászban eddig szunnyadt a textilgyártáshoz szükséges komplett felszerelés, a kellékek: a műanyagot kiválasztó mirigyek, a nyílások, amelyeken keresztül ez az anyag fonál alakjában kijön,
a szövésre, fonásra és a ragasztás műveletére alkalmas csápok, tapogatók. Mindez készen van a rovar testében az egyszeri használatra, s mindez tökéletes. A labda alakú gubó belülről sima,
kívülről viszont homokkal körül van ragasztva. Habár az egész munkát a laza homokban végzi, érthetetlen, hogyan sikerül a lárvának ügyelnie arra, hogy egyetlenegy homokszem se maradjon a
gubóban. Amikor a lárva teljesen begubózik, megkezdődik másodszori születése.
Élet a személytelen, folyékony állapotban
A gubóban érthetetlen átalakuláson megy végbe. A begubózott lárva minden szövetje, szerve szétesik, és egy személytelen, élő nyálkahártyává oldódik. Ebből a nyálkahártyából formálódik e rovar
életének második szakasza, a báb. A gubó mellett találjuk az eldobott páncélt és vérszomjas vadászunk fogó alakú, rettenetes allkapcsát. Mintha a hóhér azért tette volna le fegyverét, mert
megbánta tettét. Mintha valaki az olvasztóba dobta volna harci felszerelését, hogy aztán onnan modern, lágy vonalú személygépkocsi kerüljön ki.
A gubóból még nem mászik ki a rovar
A nyár kellős közepén az új élőlény szétfeszíti a gubót, és a felszínre tör. Ehhez a munkához használja az ásáshoz kapott új fogókat. Más rovarfajnál a gubóból közvetlenül lepke bújik elô, de
itt számoltak azzal, hogy a lepke megfulladna a homokban. A báb mozog -- rovarra hasonlít, de még nem az, csak szállítóeszköz. A misztérium a felszínen éri el fejlődésének csúcspontját.
A kis báb hátán (alig hosszabb egy centiméternél) egy rés jelenik meg. A báb páncélja, a sebész beavatkozása nélkül, egyenes vonalban reped meg. A repedés szélesedik. A báb hátából egy
csodaszép Fejecske és két átlátszó szem kandikál ki. Lassan két csáp bújik ki a tokból. A fej nagy, túl nagy ahhoz, hogy beleférjen a báb kis testébe. S mintha ez a fej is megjelenése pillanatában formálódna. Mintha a szűk hangárból hatalmas repülőgép bújna ki, s az ember csodálkozna azon, hová is fért a motor, hová a szárnyak, hová meg repülő teste. Három pár gyönge láb bújik elő a testtel. A báb páncéljából négy csomagocska nyílik ki. Abból bontakoznak, egyenesednek ki a réteges elrendeződésű hártyás szárnyak, amelyek körülbelül 4 centiméter hosszúak. Végül nagy erőfeszítéssel kibújik a potroh. Ízei olyanok, mint a régi távcsőnek. Egyenként bújnak elő -- teljes nagyságban. A báb első repülésére készül. A földön hagyja bábmaradványait, a kemény kitinvázat. Nagy szemével mintha rácsodálkozna az őt körülvevő természetre, mielőtt légyvadászatra indul. Alkonyatkor viszont leszáll, hogy éjszakára megpihenjen a fűben. A hangyaleső nem ritka rovarfaj. Biztosan rátalálunk kertünk valamelyik zugában.
Próbálják elhinni, hogy mindezek az átalakulások és a tökéletesen megvalósított bonyolult megoldások a fajfenntartó küzdelem során, természetes kiválogatódás útján fejlődtek ki... És
elhinni, hogy a faj fennmaradásához hasznos, sőt szükséges volt az éppen ilyen jellegű fejlődés. Ha sikerül ezt elhinniük, akkor kifogásolják, hogy mi ebben is az Alkotó Elme munkálkodását
látjuk.
Történet Zivko Kustic: A természet Istenről beszél c. könyvéből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése