Tudjuk, hogy a hangyák a föld alatt építenek maguknak
otthont. De olyanok is akadnak, amelyek a fatörzseken élnek, és
házacskáikat levelekből szabják-varrják. E célból néha két levelet
illesztenek egymásba, néha pedig egy levelet sodornak össze. Egyik
csoportjuk megfogja a levél hegyét, a másik csoport pedig a
nyelét, aztán úgy erőlködnek, hogy megsodorják. S bizony, e
parányi rovaroknak ez nem könnyű feladat! Végül egyikük megrágja
egy helyen a levél szélét, ott, ahol a legkönnyebben hajlítható.
Mindannyian a segítségére sietnek, és a siker biztos. Most már
csak valahogy össze kell ragasztani vagy varrni a levelet, hogy ne
nyíljon szét. Többen látnak hozzá e bonyolult munkához. A hangyák
egy csoportja érett hangyalárvákat hoz. A hangyák ezekből
apránként ragadós anyagot préselnek ki, ez megkeményedik, és a pók
hálójához hasonló fonállá sodródik. A hangyák valamilyen módon a
ragadós fonállal ,,összevarrják'' a sodrott leveleket. Nem
bujtatják át a tűt a levélen, mert ilyen varróeszközük nincs,
hanem a fonál segítségével összeragasztják. Az így készült lakás
teljesen megfelel a hangyáknak a trópusi vidékeken, ahol ez a
fajta él.
Eddig számba vettük a tényeket. De hogyan értelmezzük ezt a
hangyai "bölcsességet''?
Egy népszerű lap minden tétovázás nélkül megállapította: "A
hangyák nemzedékről nemzedékre adják át egymásnak levélházikójuk
építésének titkát.'' Az olvasónak azt kellene hinnie, hogy
valamikor réges-régen egy hangya feltalálta ezt a módszert, aztán
megtanította rá a fiát, az meg az övét, és így szépen sorjában. A
bökkenő csak a következőben van: amíg az öreg hangyák, az
úgynevezett dolgozók építkeznek, a fiatalok, az úgynevezett
hangyalárvák még az igazak álmát alusszák. Őket az öregek a
ragadós cérna gyártóiként használják. Ezek a fiatalok -- noha
sehol nem tanulták ezt a szakmát -- amint szükség mutatkozik
cérnára, tévedhetetlen pontossággal húzzák ki a szálat a
lárváikból.
Mindentől furcsább, hogy e "bölcs'' élőlényfajta, mióta csak
él, semmi egyebet nem talált fel, csak a levélhajtogatást és a
ragasztást, az egyetlenegy, mindig egyforma eljárást.
Ezt a tervszerű otthonlétesítést pontosan meghatározott
célból ötlötték ki, az építkezés során tökéletesen felhasználják a
rendelkezésükre álló eszközöket. Ha pedig ezt nem maguk a hangyák
tervezik (ha tudjuk, hogy a Természet semmit nem képes tervezni,
mert valójában nem egyéb, mint az öntudatlan, értelmetlen
élőlények halmaza, s ha még eszünkbe jut, hogy e hangyamunkába az
ember nem avatkozott bele), mi más marad hátra, mint hogy
komolyabban elgondolkozzunk, nem látjuk-e mindebben a Bölcsesség
kezét, a Bölcsességet, aki olyan tökéletesen gondoskodott minden
hangyáról...
Történet Zivko Kustic: A természet Istenről beszél c. könyvéből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése